| szakitos+versek | 4 |
| feszülős+póló | 2 |
| képek+a+reggelrol | 2 |
| megcsalja+a+kertésszel | 2 |
| tudom,+azthiszed+rólam,+ismerem+jól+a+világot% | 1 |
| rejtve+bejelentkezem+látja | 1 |
| fényszennyezés+2008.03.29. | 1 |
| panelkonyha | 1 |
| tripla+x+bőrkabát+ | 1 |
| szakítós+ |
Szakítós versekről álmodtam, felébredtem és leültem a gép elé. Tárcsáztam közben, hívtam rejtve, és nem vették fel, talán szerencsémre. Az lett volna csak a szép, ha azt szeretném,akinek a szeme szép, a szeme szép, akkor nem lenne az enyémben beteg folt többé a jövő. Kifacsart citromnak éreztem magam akkor, és visszahívott az ágyam. Éjszaka volt, sötét és csöndes volt a szőnyeg, a kárpit, a faliszőnyeg a függöny a minden,úgy hogy süketített ez a légszomjas semmi. Sikított a vér a fülemben, ültem és néztem ,hogy hogy tölt, hogy milyen lassan vánszorognak a százalékok, és nincs és nem is lesz tizenkét órám,hogy kivárjam a végét.
Nem volt rajtam semmi, úgy aludtam ahogy voltam, ahogy kimásztam a zuhanyzóból, ahogy a sötétség rámtalált, miután rámkapcsolta a közvilágítás hiánya az estét. Tényleg, se feszülős póló, se bő nadrág, se öv, se partizán medál nem volt rajtam, semmi olyan, ami tényanyagot szolgáltatott volna egy esetleges életpálya jegyzethez, esszéhez.
Téma egy reggelről, az első cím. Képek a reggelről, második és elfáradtam. Néztem ki a fejemből, és az az elképesztő mennyiségű kép amit megálmodtam, s most kitörni készült, beszorult a szemem és az agyam közé. Ott feszengtek és mintha halántékom szorították volna szét, úgy fájdult a fejem meg egy pillanat alatt.
ELkezdtem írni. Ponyvát. Rövidet. A férj dolgozik, gazdag. A nő van, neki van, és feleség és otthon van, és egyedül. Gondolja ezt a férj. De a nő csalja a kertésszel. Megcsalja a kertésszel, és bár lelkiismeretfurdalása van, jó neki. Nem tud dönteni, ez lesz a tetőpont. A gazdagság, és ugye van két gyerek akiket fel kéne nevelni, vagy a kertész aki szép és jó az ágyban. Néha eszébe jut,hogy azért a férje se rossz, csak nincs itthon. POnyva, született feleségek rulez...
"Tudom, azt hiszed rólam, hogy ismerem a világot, tudom azt hiszed rólam, megváltoztam. Azt hiszed, hogy az vagyok, aki nem lehetek, tudom azthiszed rólam, lehozom a csillagokat neked, azt hiszed ez mindig így lehet, azt hiszed, hogy megint meglehet, és én újra a te egyetlen kedvesed lehetek."by TTM
Azt az alakot kerestem, az az egyet. Hajnalodott, az ő hangját lestem. Vártam,hogy lássam, hogy lássam, azt hogy várom, hogy megszólaljon a hang és kattanjak, pattanjon fel a szemem és rohanjak ide. Meglehet, hogy rejtve bejelentkezem látja, de félek, énis látom amikor ő önmagát nem találja.
2008.03.29 Fényszennyezés. Lenyeltem egy izzót, és azt mondták,hogy a nehézfémeket is bontja a májam. Én valahogy nem hittem nekik. Izzok.
Panelkonyha, süvít a szél. Becsukom az ablakot. Végigfekszem az ágyamon, és imádom ezt a lukat. Ezt a város fölé álló, örök és végtelen fényességet, amit hol a nap, hol a fényár ad. Imádom a liftet, a halál zúg a fülem mellett mikor a tetőt imádom. Repülök úgy érzem megtaláltam az életem, egy panellakásban, 10 éves álmomban.
Tripla x és bőrkabát, ketten futottak. Felébredtem és a klaviatúrám szépen összenyálaztam. Sípolt már ez a szerencsétlen, beragadt gombok rinyáltak veszélyesen nekem, és csak csak felébresztettek. Ócska gombok, kiváglak a rákba, rémálmos éjszakám közepén egy macska hátába állva, vissza fog vágyni ide még. Biztos vagyok.
Szakítós versekről álmodtam. Szakadt benne a kötél, a vár hídja, az ész, a szellem, a babona, a tükörben a vízcsepp és az atomok széthasadtak előttem mikor meghajnalodott, és az agyam felébredt fejemben.
