csöndablak

Apró buborékok, fehér habja alatt, eltűnik. Másra már a második, a harmadik ömlik, kellett ez ide? Persze ,hogy kellett és kelleni is fog a kövektező adag. Nincs változás, nincs új a nap alatt, mert amíg a világon élnek emberek, mindig lesznek részegek. Iszákosok, pilledt arcú tinédzserek, kik a sötétbe járva, pultok mellé, pincékbe, vasasztalok közé,mellé ülve beszélik át életük sava borsát, ők szolgálnak most díszletül. Fekete foltok a falon, befelé dőlnek, legyintenek a rokonok, hát a te életed, ott éled és úgy ahogy te akarod. Mindenkinek volt fekete korszaka, mindenki volt bakancsos, vagy lázadó, mindenki és senki, mert ahogy telik az idő, kinövünk belőle, elfeledjük és amennyiben nem ragadt meg rajtunk, (jobb esetben csak részben) letagadjuk, hogy mik voltunk.
-Mivan veled..régen láttalak..
-Semmi...csak...vagyok..-szól a melák ,nagydarab figura a kiüresedett korsók közül. Arca pirospozsgás, ruházata fölösleges. Rocker korszakát élő, izmos ,erős sportoló kicsit több hajjal, az arcában mint kellene, de pont olyan mint idelent mindenki más.
Leül mellé, nézik. Többen vannak. Van aki térde előtt kulcsolja össze a kezét, van aki szerelmesen tekint egy kemény arcra, van aki lenézően tekint egy pejhes állú kis kamaszra, akit piros pólóban hozott le az ég. A srác hallgat, akivel lejött leülnek, és nem szól. Ő sosem szól, ha idegenek közé veti a sors. csak csöndben ül, és figyel. Most így tesz,mert a lány, átöleli a nagydarab nyakát.
-Jajjte, senki sem érdemli meg, hogy elrontsd miatta magad...-Öleli még aztán visszaül a helyére. Ránéz a vele jött, halkan ülőre, akit néha a pulttól felé nézők tekintete feszélyez  pont annyira, hogy ez láthatóvá válhasson.
Nem szól semmit, csak elidőz egy két pillanatig egymáson a szemük. Miért is kellene most kifejtenünk, mi is történik.
A lány ,amolyan társasági. Ha megjelenik ő lesz a fény, a megtestesült jelenség, akire odafigyelnek. Aki bánatos, azt megöleli, aki eltűnik azt keresi, akiért kell, azért aggódik. Mindig amit követelnek, mindig amiért figyelnek rá. Pozitív annak,aki szeretné, negatív annak, aki úgy szeretné. Minden érzés önző, a jó a rossz, relatív szó, és mindenkit megilletnek. Ő vígasztalja most az óriást a korsók között.
A fiú csak pillog, furcsa ez a világ. Kint a fényben, a nyárban valahogy könnyebb beszívni a levegőt. Könnyebb, azt mondani,hogy szabad, mert itt lent ismeretlenül csöngenek az olyan szavak, bezártság. A felnőtt élet itt kezdődik, ő így gondolta. A felnőtt élet azzal kezdődik,hogy olyan korlátokat veszünk , húzunk magunkra és az életünkre, amik jólállnak.A modern és valós élet igája ez, valami olyasmi ,amit egy fiatal nem érthet meg. Minden így kezdődik, minden ami új, módszer arra,hogy letörje a végtelenséget. Ezen gondolkozott talán, amikor már nem tudta lekötni, a szipogó óriás és a lány beszélgetése.
Nyugodt légkörnek sem mondta volna, mindenki fiatal, vagy koraöreg. Az átláthatatlan füstben, sokszor villantak rá ,olyan szemek, amelyeket nem akart látni. Érdektelen emberek, üres mégis aggresszív tekintete. Miért kell keresni a bajt?
Vettek két korsót ők is. A nagydarab meg, mesélt. Nevetséges volt, ahogy kiteregette. Elhagyta valaki, aki sohasem volt az övé. Bepasizott valaki akibe szerelmes volt. Meg sem érintette soha, nem beszélt a lánnyal két szónál többet, de az meváltoztatta az életét. A fiú, úgy látta, ahogy a lány is. Csak ő nem szólt, mert őszintén könnyen meghalhat az ember.
-Nem is szeretett sosem...nem is jöttem be neki...
-MIóta vagy itt?
-Reggel lejöttem..aztán..itt ragadtam..
-Suliban tudják hol vagy?
-Leszarom.
-MIóta iszol?
Végignéz az asztal leszolgált katonáin. A korsók halkan figyelnek, titkon várják,hogy jöjjön értük valaki, aki megmenti őket a bizonytalanságból. Akármikor eltörhetnek, és vége. Szép pályafutásuk egy konténer alján ér véget. Nem szép, de ez a helyzet.
A fiú gondolkozik. Túllépett rajta, hogy szánalmas jelenség beképzelt problémát gerjeszteni azért,hogy iskolát kerülhessen és ihasson. Vagy talán azért tenni mindezt,hogy valaki odajöjjön, és beszélgessen vele. Valaki akinek elmondhatja, hogy mennyire szar az élet.
Elfordult. Apró vigyor kúszik végig az arcán. Eszébe jutott az is,hogy mennyire komolytalan az,hogy az ember ,olyan tárgyakkal veszi körül magát, amelyek ,legalább olyan semmirekellőek mint a tulajdonosuk. A hasznos holmi nem vész el ,max átalakul. Mosolyog, és visszapillant a beszélgetőkre. Nem figyelnek rá, ő csak van és hallgat. Az óriás, olyan kába, hogy ha meg is osztaná vele, pillanatnyi életfilozófiáját, akkorsem fogná fel, hogy az él neki szól, vagy róla.
Megragadt a tárgyaknál. Tovább fűzi. Talán, az ember tárgyai, ugyanolyan magányosak lennének mint maga az ember? Igen, ez a legjobb definíció az emberre. Olyan vagy, mint az a cigi, vagy az a hamutál. Vagy lehetsz pulton fröccsenő epeváladék is. S nem tudván kordában tartani érzéseit a külvilág felé fordul. Kezében a korsóban már alig van mit inni, de ő azért úgy kortyol ,mintha az tele lenne még.
Bent a társaság őt nézi. Divatos feketében ülni, fekete körmökkel, láncokkal, vasakkal az arcban, nyakigérő bakancsban kifűzve vagy kötve, különböző színekkel, úgy ahogy a legjobb, a legviccesebb. Neki legalábbis az volt. Mégis hiányzott neki valami ebből az egészből. A társaság, az a szellem, ami kell. Kisgyermekként nem rontották el, középkorában, 13 évesként levitték, és most itt van. Gondolkozik és azon jár a feje,hogy azért nem csípik,mert még nem asszimilálódott? Csúnya kocka szó, de most ez jutott eszébe, és az,hogy a lány aki jött megfogta a vállát. Indulnak. Felmásznak a lépcsőn, és közben nézik a plakátokat. Rendezvények sorai mutatják, kint ,hátul és lent is ugyanolyan levegő van, ugyanolyan emberekkel. Csak az árnyalatok változtatnak, a színek mögött ugyanolyan mindenki. Fekete és fehér. Így gondolta...
-Szerencsétlen...sajnálom azért szegényt...
-hm?
-Szar lehet, ha az ember szerelmes és nem szeretik viszont..
-ja..-bólint és arra gondol, hogy vajon milyen lehet, igazán szerelmesnek lenni. A lány biztosan tudja. Azért mondja így.
-ja, meg akartak verni, a Kitti, tudod az a barna szeplős,a kék bakancsba az jött oda,hogy az egyik kopasznak nem tetszett a pólód és ha nem akarunk bajt, vigyelek el..
-Miért?
-Mert piros...