csöndablak

A párkányon ül. Párnát tett az ablakba, hogy ne vágja, hogy ne legyen annyira, annyira kényelmetlen itt lenni. Rossz itthon, rossz arra gondolni, hogy milyen lenne a parton, milyen lenne máshol. Milyen lenne, sok a feltételezés, de nemsokára virrad.

MInt akit fejbecsaptak egy lapáttal, olyan fáradt. Mint akit megvertek és közben hagyta magát, olyan szinten nulla és kegyetlenül kificamodott az energiaháztartása. Hogy mi tartja benne a lelket? MIndjárt itt a reggel.

Befúj a szél. Testét körülöleli és az üres dobozokat rendre a szobába söpri keret mellől. Játékos és tavaszi. Elkerült minket a vihar, partyzóknak szép estét, neki nyugodtságot kavart, mindenkinek a legjobbat, érezze mindenki jól magát. Boldog és halálosan fáradt. Látja már a nap haját, a föld végén.

Kitárt szárnyú madár, mégsem száll el. Vár és nézi őt. Odafentről lenéz rá, a parabola széléről, vidáman. Tavasz volt, tavasz van, nyár lesz, nyár jön, hajtás van. Micsoda szabadság lesz, micsoda feltétlenség, micsoda tervek. Elképesztő a tény,hogy képes ilyen dolgokon rágódni. Mennyi mindent tervezett, és mennyi minden úszott el. Most bízik, mert..
Világos már az ég alja.

Befúj a szél. Jóidő van. Köhög, aztán eldobja az utolsó üres dobozt is. Elfogyott a folyékony fény, alvás lesz, elalvás. Placebo volt már órák óta, nem attól maradt fenn, hogy ezt a szart itta, hanem attól,hogy elhitte, hat. Nem szomorú, Isten ments, dehogy szomorú, csak szar elvágyódni, szar minden ami itt van és máshol nincsen, más nélkül.
Ragyognak már a levelek, a pára a levegőben úszik, izzad a föld, fáradt ködöt, deres füstöt okádnak göröngyök.

Mikor virrad, akkor énekelnek igazán. Szállnak röpülnek és vadásszák a sírva zakatoló féreghadat a levegőben. Megjöttek, ide költöztek és az ég uraiként ők kelnek elsőként. Egyszer mesélték nekem,hogy még aludtam, épp csukták be az ablakot, és a szekrényem tetején egy fecske vergődött egy nejlonzacskóban. Felmásztak érte, megfogták és finoman a párkányra tették. Alighogy elengedték már szállt is tovább. Én elhittem, sőt, bántam,hogy nem ébredtem fel rá. Nem álmodtam soha fecskékkel. Eltűnik ,halványodik az éjszaka ,a Hold képe. Mind ,mind veszendőbe fekszik lassan, egészen holnapig. Mert ha egyszer eljön az este, borús ,szürke, fekete bőrbe bújva boldog lesz mindenki, aki a napot nem a fényt nem szereti.

Ott ülök még mindig, lóg a lábam a terasz fölött. Aki látta már, elhiheti, kevés a hely idekint. Kevés ahhoz, hogy elaludjak, viszont sok ahhoz,hogy ha elbóbibiskoltam, leeshessek és összetörjem magam. Magasan vagyok, nagyon magasan, ez az egy emelet, most itt üresedik alattam. Torony magasságból, eszeveszett mélység lehet, a tenger felett a hegy is,minden csak perspektíva kérdése. MOndták ezt sokan mások, én elhittem. De most ha felnézek szédülök, ha lenézek megnyugszom, ha pedig kitárom a karom, olyan mintha a hónom alatt megfogott volna valami repülő ,égi valami és a magasba rántana.

Azt hiszem, megint egy olyan nap telt el, ami megérte. Egy olyan pötty a idővonalra szúrva, ami nem fog azért összefolyni a tegnapokkal, mert nem tudom mi történt, mert nem tudok emlékezni. Látszólag megfeszültem, látszólag ott voltam végig és bántam valamit. Azt hiszem csalt. A látszat ott volt és a külsején nevettem. Röhejes volt, és nevetséges. Kívülről láttam magamat, milyen vicces az egész és mégsem nevetek. Túlléptem gyorsan, szép volt, büszke vagyok rátok. Tényleg, elképesztően és megérdemelt lett a helyezés, szinte mindenki azt kapta amit megérdemelt. Így lett jó ez a nap, így lettek jók a helyezések, a párok, a pártatlan kapcsolatok, a meki, a baross út, a menetelés, a redbull...Szavazz a B-tervre...

Hanyatt fekszek már. Fél óra és indulnom kell. Már világos van. Bánt a fénye ,de mégis mintha lelőttek volna. Fekszem és vért fest rám a redőny résein keresztül az égi dobogás. Bekúszik,és ahogy ritmikusan megrezzen ,a póló redőin kapu nyílik. Átlépek rajta, mögöttem halkan becsukódik. A tükrök behunyták szemeket, elaludtam. Álmom gyors volt az óra keltett, és rugdosta az arcom, ahogy zörgött és vijjogott. Minden olyan volt, mintha el sem aludtam volna. Az órát nézem, és már nem tudom,hogy mi honnan kezdődött. 22:11 van még csak...