csöndablak

Ajánlás: Katt

Didergett a füst a sötétben. Pár pillanat alatt lelépett a dohányról és az izzás végén egybeszélt a vérrel. Didergett, mert kifújva, egészen más lett minden, együtt a köddel, együtt a rózsaszín, vöröses fallal, vágni lehetett testét. Apró érintés, és szertefoszlott, vágható, érezhető, több mint egy apró pillanat, örökkévaló érzés, mikor rádfújják, mikor rá fújod. Egészen más már mint régen, nem okoznak az elmúlt dolgok fejfájást. Csak a füst, az száll szerteszét, és áll meg a szem előtt,mintha a tiszta múlandóságát harsogná meghallhatatlanul. Változik az idő, a perc kiül a szivárványhártya szélére, és lecsüngő karral, lebiggyesztett ajkakkal csak csókra vár. Hol vannak, hová tűnnek, hová merengenek azok az eltelt percek, amik az időt magát alkotva ,saját magukkal, mint nárcista szellemek szeretkeztek önnön valójukkal. Hová bújtak el, hová bujdostak el, ha most érezni sem lehet és tudni sem azt amit a fülekbe súgnak. Mert az időt hallani lehet, úgy ketyeg ,mintha karóra lenne akasztva a szív koszorúira. Kopog és vörös számlapján a sötétebb színű számok, egyre durvább szín-összeállításban, hol véresen, hol epésen villogva mutatják, telünk, betelünk, eltelünk, szeretünk eltelni.

Írunk, mert írunk, és válasz a justbecause...
Szinte kiesik az ablakon, bámul és magával rántja a táj. Alacsony vérnyomás, magas pulzusszám, dagadt erek a kezeken, az alkaron. Hová tart? Meséld el és azért mert akarom. A műanyag vigyorogva pillant vissza rá az üveg mögül, miről írunk, csupán csak nevető sorok, szavak semmi több, mert úgy hazudunk,hogy hazudni lehessen szavainkkal a sorok között. Csupán másolat, kellemes vagy metélt változata a valóságosnak, az idilli eltűnt ,így sztároljuk azt , amit elmúlásra ítéltek. 

Szédül, borzaszt, szív, sürít, benntart, kipufog...