csöndablak

'Egy nyitott autóban ülni, elől a semmi, mögöttük semmi, és amerre a szem ellát csak a fogalom kiált, szabadság. Elkallódni, miaz, örök és vándor a fogalom, korlátok nélküli élet, nincs szebb ennél, ha ez kell neked. Nagyon régi érzés a sivár izgalmas, a kopár veszélyes, a tökéletes semmi pedig az, amibe egy szabad szellem szeret szerelmes lenni. '

Mindenkinek megvan a saját története, nekik is. A sofőr egyedül indult, most hatan, lábat lógatnak a semmi közepén egy tó partján. Az út nem messze, a part kavicsos, esteledik. Tüzet fognak rakni, hideg lesz az éjjel. Beszélgetnek semmiségekről. Elbeszélnek egymás mellett, mert egyikük sem akarja megosztani a saját tragédiáját. Kimondatlanul látszik, ki miben szenved, kinek mi baja. Szerelmi bánat először, családi probléma másodszor, iskolai és más a rendszerrel összeegyeztethetetlen problémaforrások vagy mások. Egy ösztön,egy tapasztalat szerint jött létre, az élet egy sokoldalú kocka, mindenki eldobja és amerre fordul, ott megszívja. Senki sem dob hatost. Nem hisznek benne.

Már lángol a tűz. Nincs beszéd, csak bámulnak. 22:22 az egyikük kíván, a másikuk csöndben könnyet ejt. A sofőr olajat önt a tűzre, valaki apró gitárral penget valamit. Kisiklott az életük, ha úgy látják, szabadok, jól érzik magukat, boldogok, ha úgy akarják.

lassan hajnalodik, már mindenki alszik. Bűzösek lettek az füsttől, arcukat majd ha felkeltek megmossák, hova ,hogyan visz tovább az út?

Megállnak egy benzinkútnál. Töltenek, és öten mennek tovább. Nem szól senki semmit. Így könnyebb, ez a szépség az egészben, mert ha egymást nem szeretik, nincs helye gyűlöletnek sem. Így aki ott maradt, talán helyrejön egyszer, ajándék az árulás, szép öröm a fájdalom és ők csak mennek, mennek tovább...

Hangulatteremtés: