csöndablak

...sétál a konyhában. Éjszaka van, álmosan révedeznek az ablakok, kívülről könnyedén piheg még a kert, alszik a ház, álmodik a minden. Először éhes. Másodszor a félsz. Mi ment a tv-ben, arra figyelj, arra emlékezz, tereld el, gondolj vissza, képzeld el. Elképzelte, és kirázta a hideg. Fagyos érintésű karok kulcsolódtak a lábára, a hátára, a tarkójára és küzdve velük, szinte égette őket frissen kelt testének takarós hőjével. Sétált és a fa , a burkolat mind őket nézte. Ő nem látott, de nem is kapcsolt lámpát. Az éjjeli rémek, csak a sötétből jönnek elő, tehát ha találkozni akar velük, vagy fantáziál, vagy szólongat.

"Hé, te vagy az akit a halott ember általában hívogat?"
"Kaszás, te zord muksó, ott ott, igen a csuklyás, gyere el egy körre!"
"Az a helyzet, patás, én nem fogadtam, soha az ördögre..."

Képzelgés az egész, ül a konyha kövén, és a mikró kicsöng. Furcsán rezeg a tányér, azt mondták, megváltoztatja a rezgését, és emiatt lesz káros. A dolgok hullámairól volt szó. Arról,hogy megváltoztatja a mikró, és rákot okoz. Ez egy idegen világ idegen cucca, benne élünk, valaki megszokja, aztán valaki nem. A valaki nem hozzátartozója pedig sír,hogy miért pont az ő valakije pusztult bele valamibe, amibe más valakije, hát szóval nem.

Tovább lépett, nem áll már a sötétben. MIntha vízbe lennél, és csak a fejed lenne kinn az egészből. Látod a csillogó dolgokat, mert ugye sohasem lehet teljesen sötét. De most torok alatt, akármi megtörténhet, amit elképzelsz. JÖn valami lény, valami sápadt orru izé, és gollamos jóhiszemmel a farkadra lép ,hogy aztán hanyatt lökjön. "Ilyen ez a popszakma."