csöndablak

2008.04.06 Vasárnap

Most keltem. Kettő környékén még írogattam valamit. Üres a lépcsőház. Egy darabig azt játszottam, hogy kis fémeket ejtettem le és hallgattam a csöngésüket.Beteg volt. Kipakoltam a teám, meg a papírjaimat a lépcsőházba és a fordulóban a falnak dőlve néztem kifelé az üveglapokon. Csillagos volt az ég, és ha meguntam ledobtam egy szeget.  Döglesztő ez a  meleg, ráadásul a szmogos szinte ködös levegővel párosítva ,több mint fullasztó a helyzet. Esőt szerettem volna, pedig én soha nem foglalkoztam vele igazán,hogy milyen az időjárás. Néha megfigyeltem,hogy hatással van a kedvemre,néha előre ,néha hátrafelé mozdítja a kedélyállapotom, de ezenfelül min változtat az ha süt a nap, vagy ha szakad az eső?

Az ágyamban ébredtem, félálomban érhettem vissza, és az ajtó becsukása is reflexszerű lehetett. Megnéztem, becsuktam. Azt hiszem ,már tudat alatt is rettegek azoktól a kegyetlen haluktól, amiktől régen,otthon. Egyszer már meglátogattak itt is. Olyan mintha állnának az ágyad mellett. Nem tudsz felkelni, nem tudsz magadról semmit, és amint magadhoz térsz, felpattansz és keresni kezded őket. A múltkori eset óta bennhagyom a kulcsot a zárban.

A hét közepére esőt ígérnek. Nevetséges az elképzelés, ha az ember kinéz az ablakon. Már a reggeli levegő is piszkosul fülledt. Csak éjszakára érdemes kinyitni az ablakot. A tegnapi érzés, hogy beteg leszek, bejött. Bár lázam nincs, olyan vagyok mint akit szeneslapáttal vertek össze. Ma sem megyek partizni, sőt sehova sem megyek. Becsavarodok, kocka leszek és kikapcsolom a mobilom. Szép elképzelés, de nem kivitelezhető. Péter valami fogast magyarázott még a héten. Megint bánata lehet, vagy csak a szokásos lelki szemetesládatömítés és a várt hatás hiányzik neki. A hatás az, hogy nincs hatás. Nagyon komoly erőt ad az az észrevétel, hogy várja azt,hogy végre elmondjam a véleményem. Gondolkoztam rajta,hogy vajon mit várhat tőlem. Lehet azt várja,hogy valaki végre azt mondja neki, hogy lépjen tovább, lehet azt ,hogy vegyél gyűrűt és ne magadra. Azt hiszem nem én leszek az az ember, ha ezt várja el, csalódni fog.

Azt hiszem péntek óta nem néztem meg a póstám, vagy nemtudom, de lényegében bizalmat kaptam. Egy kulcsot egy borítékban a földszinti lakáshoz. Sétáltassam meg az ugató szobacicát, azt amelyik él még. Magamban röhögtem, hogy az öreglány hogy tudta, hogy mikor ,meg hogy. Biztos volt benne,hogy vasárnap nem fogok menni sehova. Az unoka gondolom nem volt hajlandó vasárnap is kutyát sétáltatni. Morcos kis harcicacirkáló  az a kis korcs. A múltkor azt hittem letépi a lábam. A másikon legfeljebb átestem, ezen meg átlépni akartam,majdnem letépte a herém. Az öreg meg csak röhögött rajtam, mikor sprinteltem felfelé a lépcsőn nyomomban ezzel a kivénhett tömpeorrúval. Szóval rámbízták, etessem meg, aztán zárjam vissza a lakásba miután kiszarta magát valamelyik parkban. Szóval ,délután kutyátsétáltatok. Ha nem szedi le a karom, talán meg is fogom etetni.

Most a parkban ülök. Otthon minél előbb összeszedtem a dolgokat. Külön kupacba kerültek a használt és a szennyes ruhák. Az ingeimet visszakasztgatás helyett egy harmadik kupacba tettem. Jóformán a munkaöltöny, és egy fehér alapon narancsmintás hawai virágos maradt benne. Minek edzés ha itthon a saját kupacaimat kerülgethetem? Sötétben komoly akadálypálya, minek végén sok esetben a cél az ágy ,kezdete egy újabb edzésprogramnak.
Ez a kutya szerintem beteg. Kihoztam a parkba, megkajáltattam és nem akar csinálni semmit. Eldobtam neki egy ágat, de szerintem fel se fogta a jelenlétem. Lehet azt képzeli,hogy valami modern önsétáltatós nyakörvet kapott, egy madzaggal összekötve, ami az úttesteken visszarántja az autósok elől. Nekem végülis tök oké. Itt fekszik a lábam mellett egy állat, ami szerintem, kétszer idősebb és kétszer flegmábban áll hozzá az élethez mint én. Tényleg, ha van kaja eszik, ha nincs magát emészti vagy megkóstolja a gazdi feleségét, vagy a muskátlikra kattan rá. Ránézésre, olyan mintha be lenne szívva. Ha belerúgnak morog, ha harapják harap, ha tiszteletlen vagy vele megöl.

Mikor beóvakodtam a házinéniék lakásába, megcsapott a jól ismert szag. Ugye unoka etet mást nem vállalt be. Gondolom én, mert egy állat egy nap alatt nem tud ennyit termelni, mint amennyit én ,jóhiszemmel összeszedtem. A lakásról annyit,hogy a jól és mindenki által ismert dohos, öreg szag fogadott az előtérben. A kutya fitymálva nézett végig rajtam amikor megközelítettem. Mikor rámtámadt az öreg felbújthatta ellenem, mert most nyugodtan tűrte azt is,hogy a nyakához nyúljak és felcsatoljam rá a pórázt. Ezer éves képek a falakon, ezeréves dívány és megintcsak idejét múlt fotelok fölött. A belmagasság körülbelül akkora mint nálam, a különbség,hogy azok a javítások, amiket én megeszközöltem a belakás előtti pár hétben, az itt már legalább ötven éve késik.
Majd egyszer megkérdezem,hogy hova megy el az a pénz, amit a lakásért fizetek, nomeg az egyebek, a nyugdíj, ami szerintem aránylag magas manapság. Nem vitázok.

A kutya engedelmesen lépdel mellettem. Azt hiszem marmagasságnak mondják, de inkább csak a térdméretet vontam le. Ha mellettem sétál, a háta ,pont térdkalácsmagasságban van. Mindjárt hazaérünk. Egészen megbarátkoztam vele, csak az bántott,hogy nem tudtam bevinni a gyorskajáldába. Azt mondják,hogy a kutyák kiszimatolják ,mi az ami mérgező. Lehet már a levegőtől felfordult volna szerencsétlen.

Lezuhanyoztam. Most ülök a fürdőben, lábam a kád szélén, seggel az üzemen kívüli szennyes ládán. Nem, nem öltözök fel. Jó így, nem fázom, és max szemből láthatnak be. Nincs para, csak egy fehéralapon narancssárga mintás ing, és a megunt fekvő póz ,helyett boxerben mászkálás. Sms-t kaptam. Azt hiszem, vendégem lesz. Először Péter jön a fogasával, beszélgetésre, aztán valaki, akit nem fogok visszautasítani.