Tükör előtt. Készen lét. Késett fél órát, az még semmi, mindjárt kész. Aki fontos azt megvárják, mindig így volt, aki fontosabb, azt pedig ott várják ahol akarja. Még pár perc, nem történt semmi, üres a levegő és a kaparó hang csak halu már ,hiszen elmúlt az éjszaka. Éjjel jönnek elő, becsukta az ajtót és ott motoznak a radiátor vagy éppen egy résre nyílt ajtó alatt. Felnéznek és végig a lakáson. Hosszú irdatlan távolság egy szoba, apró termetnek minden csak nem egy helyszűkös helyiség. Kell oda még egy viharos nézés, kattan a zár, üres a ház már, mindegy ,hogy hol, de egy újabb valóság a folyóparton csak rád vár. Újabbak aranylanak, néha laposan csillogva. Ha a híd alatt, vagy fölötte, nézd csak kik hánynak? Magasra nőtt azóta a fű, nyarak teltek el, telek. Nem változott meg külsőre, annyira,hogy ne ismerd fel, itt még mindig minden ugyanolyan. Mint minden reggel, mikor virrad, mikor a lámpa kikapcsolt, vagy még villan. Ébred a város, csütörtök vagy péntek, vagy szombat vagy mássnap, de ez másnak reggel. Ha party van, az idő addig tart, amíg le nem hunyod a szemed. Az egész világ addig tart, amíg ébren vagy. Újra kél a kaparászás, csattan a zár, csukódik mögötte. Ha elaludt, akkor derül ki igazán, milyen is tényleg egyedül.?
