A helyzet változatlanul halad maga után. Megidézett egy helyzetet és ő ott ül egy irodai gép monitorja előtt a kellős közepén. Már nem gyári munkás, nem nyomdában nehéz fizikai erőlködő. Egy fehér galléros lett a sok közül. Olvasott róluk és meglepő volt, hogy a lírai túlzásokban mégis csak ott van valahol az igazság. Nem apró dolog, hanem a maga teljességében megmutatkozó szeplőtlen valóság. Az, hogy az ilyen irodai férgeknél ugyanúgy elvárás,hogy ne legyen lelkük, mint a gyári hangyáknál. Amikor rájött összegyűrt egy cetlit és elfelejtette. Az igazi, erős egyéniségek nem tudják elveszteni önmagukat, akárhová is sodorja őket a sors vagy egy előre nem várható krakk. Ez a cetli ott van az ágya mellett, a falnak döntött kis faliújságon. Egy fényképre van rászúrva.
Szokása volt, hogy ha jött valaki egy amolyan, egy-kétszeri látogató, tett egy rovátkát a falra. Szokás volt régen az is, hogy a barátok felkerültek a faliújságra, ami a rovátkák előtt kapott helyet. Falon vésett jelek, fölötte faliújság, rajta képek ,és a képeken cetlik. Sötétben nem látszik a különbség, nem is keresi senki. Tyúkeszű ingyenélők, minden férfi minden nő szajhája nem lát tovább azon ,amit keresni vél. Egy átlagos legénylakás, néhány alternatívnak elkönyvelhető festmény, kiürült celofánszagú gyógyszereslevelek az asztalokon, mellette többször újratöltött alkoholbűzös poharakkal. Egy-egy vizipipa néz az előszoba vagy a konyha sarkából szomorúan. Régi idők születésnapi ajándékai. Érdeklődési kör tudatában az ember vesz egy könyvet. Anélkül marad a múlt ismerete.Az ilyenből származik az a töménytelen dohányárú,vizipipa, szén és más finomságok. Ha az ember annak sincsen tudatában akkor vesz alkoholt, sok alkoholt, vagy sok alkoholt sok alkohollal. Egy-egy felajzott pillanatban ez az egyszerű hodály a világ tetejének tulajdonosává teszi a gazdáját. Ezért költözött be a városba.
A tökéletes menekülés motívumai húzódnak meg mindenütt. Mindenütt új göncök, új cipők és szekrények. Minden a lehető legújabb és ami fontosabb, más mint a régi. Maradt a múltból egy kabát, néhány apróság jól elzárva egy aranyos dobozban és a fényképek, cetlikkel.
Mindent hazavitt. Beakasztotta a régi kabátot, az ingeket. Minden ott van, ahol volt, ahonnan jött. Az ő cuccai. Majd hordja egyszer más. Valakinek a fia, majd lehet ,hogy örülni fog annak a pár, egykor divatos vacaknak. Neki jól álltak.
Becsukódik az ajtó és a kulcs a kattanás után felkerül a zörgőre. Ez a kulcsfa telve van lejárt helyzetetkből jött zárószerkezetek nyitóeszközeivel. Régi garázsok, előző lakás és ahhoz pince. Dupla ajtó volt valahol, ott ahhoz a másodiknak a dupla kulcsos rendszeréből ,mindkettő másolattal, és persze az első otthon, a szülői ház bejárati ajtajához az őskövület. Azt is lecserélték már...
Berohan és a nappaliban ledobja az egyik hangfalra a telefonját. Mellé a tárca, benne az iratokkal. Rá a napszemüveg, a fotelba pedig bevágódik a kabát.
-Megjöttünk, na, ötlet?
Felvillan a monitoron a kis pilács. Leveszi a lábát az elosztóról. Lassan beizzik a vinyó is, a gép bootol, lassan feláll a rendszer.
-Úgy nézel ki , mint akinek eszébe jutott valami.
-Ja ,egy új olvasatlan üzenet...
