-Indulni kéne, már így is elkéstünk...

-Még befejezem.

...Miután ajtót nyitott érezte ,ahogy a megrökönyödéssel vegyes meglepetés ül ki az arcára. Aztán beengedte. Egy rögtönzött fogasra felakasztotta a fürdőszobában a kabátját aztán bekísérte a nappaliba. Miután valamilyen rend forma ült ki a szoba arculatára leült a vendégével szemben.

-Régen láttalak.

-Ja.

-Nem nagyon szoktál vendégeket fogadni, gondolom azért van ez a disznóól.

-Ja.

-Ha gondolod elmehetek.

Nincs válasz.

-Mióta is?

-Mióta anyád...másfél éve.

-Meglátszik rajtad, hogy nem jársz emberek közé. Nem zavarlak sokáig ne aggódj. Mint kiadód szeretnélek kérni rá, hogy fejezd ezt be. Tönkreteszed magadat, a híredet, a hírünket.

-Az a lényeg. A hír.

-Nem...

-Sokat hoztam a konyhára, most pihenek.

-Nem hiszem el, hogy ez élet. -mutat körbe a vendég arangyűrűs ujjával.

-A támogatómtól kaptam, ajándékba. Ez lett az új életem.

-Közben pedig én fizetek mindent, a másik lakás törlesztőjét, minden nap vásárra viszem a bőröm azért, hogy megvédjelek és még a többi részlet... és rezsijét, kocsiját...

-Jól van?

-Igen jól, csak nem érti.

-Nem árultad el, ugye?

-Nem.


-MIt akarsz kihozni ebből?

-Bonyolódjon. Már nem ártana.

-De ne most. Ma találkozunk valakivel, be akarlak mutatni végre.

-Nem félsz, hogy elijesztem tőled a nőd?

-Inkább az ellenkezőjétől.-vigyorog a hang tulajdonosa az előszobából a gép előtt ülőre.- Na kapd már össze magad, azt mondta, hogy hozza a barátnőjét is. Sokat meséltem rólad.

-Meg kéne borotválkoznom...

-Csípd ki magad, majd én kimentelek. Csak siess, negyed óra.-mutat a márkás bőrkarkötőn nézelődő svájci kvarcra a kezén. -Az idő pénz barátom és most velem jössz az éjszakába.

-Sokszor elgondolkozom...-hallatszik az író hangja a fürdőből az induló felé.- Hogy mire mennénk egymás nélkül...

-Nekem egy nulla minusz, neked egy dupla kereszt..

-...és miért nem te vagy a költő? Ilyen hasonlatokkal meghódíthatnád a világot. A modern közgazdaságtan új alapjait fektethetnéd le. Nóbel díj,dicsőség..

-Nekem elég a média, amíg az emberek még tudnak olvasni. Az új kötetet három nyelven tolják majd ki. Ha én írnék az csak számokról szólna.

-Miért nem adod ki? Bestseller lehetne...-Hallatszik a reflekt a fürdőből a víz megnyitásával párhuzamosan.

-Az én sikerem nem lehet más sikere. Ha más sikere lenne az én sikerem, én nem lennék sikeres, az már na...

-Az már nagyon sok nulla minúsz és egy karóra, egy autó, két lakás , három nő...

-Jól mondod. Az igazi gazdagság a matekban van.

-Áh, sosem olvastál tőlem.

-Minden írásod olvastam.

-De csak azért, hogy dönthess közöttük.

-Én megérzem a sikert, megérzem a szagát.

-De nem merültél meg bennük.

-Nem a mondanivaló a lényeg, az senkit nem érdekel. Engem sem. Ha az olvasó azt hiszi, hogy érti, az már siker. Ha azt hiszi, hogy a saját történetét olvassa, lehet megveszi a második részt is.

-Ponyvák...

-Mi más? Erről szól. Valamit magadnak, valamit nekem. Megegyeztünk. Egyszer majd kiadom azt is, amit magadnak írsz. Aztán szétlőheted a fejed és te leszel az új...Nemtom, az új Kurt...

-Ja, persze. Ahhoz egy nő is kellene, aki a számba adja a stukkert...

-Nincs elég?Annyi léért akárki megcsinálja. Baszki, siess már...

-Nem a mennyiség...Szerelmet akarok, hallod amit mondok? Igazi szerelmet, egyet, csak egyet!

-Hülyeség. Nem értetted meg amit mondtam? Csak számok! Minél több van, annál jobb. Ez az élet, a betondzsungel farkastörvénye.

-Azt hiszem szerencsém van veled.

-Én is azt hiszem.

-Csak egy nulla lennék és ha nem vagyok, úgy is az vagyok.Neked.

-Majd ha felvállalod azt amit csinálsz, lehet hogy megtalál az igazi is. Akkor majd ketten lesztek egyedül. Emlékszel. Megbeszéltük, én abban is segítek. Ha okosan kezeled, akármi megtörténhet.

-persze,tudom...Na kész vagyok.

-Mehetünk?

-Még felöltözök...