A temetés után

Nagy levegőt fújt ki, nagyot nyelt aztán jelt adott magának és kilépett a mellékhelyiségből. A hirtelen beált csöndben ketten, érezte amint a kezdeti pír átveszi az uralmat bőre alatt, hogy aztán a kezdetleges megilletődésből átválthasson valami egészen másra. Zavart okozott a hirtelen vérnyomás változás, a túlzott gyorsasággal reagáló közvélemény, a felhördülés imitált elfolytása, a rosszalló tekintetek. De ő megtette amit kellett, felolvasta a búcsút. Barátja is megtette volna.

-Nem tudom miért van erre szükség. Túl...

-Túl mi? Túl szomorú? Negatív? Sötét?

-Nem, utópisztikus les amikor visszahozod a karaktert.

-Szétszórták a hamvait a Duna fölött, most valaki éppen azt issza amit valaki az ő nevével a világra szült.

-Kellően abszurd. Leírhatnád.

Lassan halad a kinézett puncsostál felé. A beirányzott tereptárgy irányában sokan szúrós tekintettel kísérik. Micsoda barát az ilyen, holtában is csak lehúzza, ócsárolja, hamis ígéretekkel álcázva szemétre való tettét. Mindeen információk tudatában, ő maga is meglepődött, hogy az angolos távozás helyett inkább, a maradást célozta meg, mint olyat. Felvállalva valamit egy ígéretet. Nem más ,mint a valóság cudarul történő kifordítása. Ez történik most, minél több feszültséget oldjunk le a helyzetről lemezéről, amíg nem lyukas, nem átlátszó a felület,addig lehet tőle szenvedni. Tehát az érthetőség kedvéért jó mélyet merít az imént elért puncsostálból és nem törődve a többiekkel egymás után issza a teletöltött edénykeből a mértéktelenséget. Majd ha elég lesz, szembefordul velük. Kit érdekelnek. "Egy család ,leszarták a létezésem, a fiuk munkáját és most számonkérik rajtam,hogy vagyok, mikor többet voltam, mint ők valaha.." A gondolatok természetesen egymáson átfűződve tekeregnek jobbra,ballra ,hogy véletlenül se tudja lecsöndesíteni fülében az adrenalin okozta szívhangot. Magát a vérnyomását nem képes leszűkíteni, ha lehet olyat egyáltalán. Nem tud hideg madni, ez az ő nagy baja. "szétszórtak hamu formájában, megittak a folyóból...Jó neked így? Csak egy nulla voltál, most egy egész része. Ennyi."

-Ötletes.

-Köszönöm.

-Asszem, most lépek.

-Csá. De azért nincs harag ugye?

-Egy nulla nem haragszik...

-Ja,nullák között csak így megy, nemigaz?

Kézfogás. Baráti ölelés. Ajtócsukódás.

-Az a kibaszott temetés...-suttog maga elé.-Mi a rákot...mondhatna, amitől így berág a család?