Középpontban a világ, fölötte csillog az értelem. Egy fán látszik, nézd ott térdel alatta egy alak és azt várja, hogy legyere. Ott vagy fent és almát eszel, tudásod magasan, égben, utolérhetetlenül létezik addig, míg benned meg nem fogan a gondolat, hogy lemászol e. Szégyelnéd e magad csupaszon ,mint ember az emberek között, ha nem lehetnél Isten ,ki csak mivoltjából profitálva, utat mutatva élné önfeledt nyarát életének? Képes lennél e elfogadni, hogy a térdeplő, egy sors, egy mihaszna fattyú nép sorsa, kit az eltelt idő csak úgy nevez, mint mindenki rabszolga sorsú, igahúzó barma? Gyere és tedd őket választott néppé, vagy felejtsd el örökre, a világ közepén, azon a fán, a gyermek örökre gyermek marad. Ezért az értelem, értelem marad, nem tapasztalt öntudat vagy választott úton haladó észérv, csak egy esély arra, hogy több légy és változtathass.
Gondolat
2008.12.08. 21:35 - freeeyes
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr80812077
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.