Valami lila vörös fényben csillog. Reszket mint egy rángó izomra tett fesztelen selyemlap. Átlátszik finoman, de nincs mögötte semmi. Csak az érzet kopog, a tekintet levegőn keresztül kapkod, de nem lát semmit, üres morajlás a gyűrődések között. Egy kéz összecsap, csattog, halkan, szisszenés. Recsegés a színek között, apró szúrás, kis mozdulat, fekete már és fehér. Fejbecsapták, érinthetetlenül magasról és a szíven a felület most, önámító hangulatban verseng saját magával egy cseppért. A mozdulatsor végén elfekszik a hirtelen, a rémek pihegnek, szavakat keresnek és még mindig csak egy papírdarab az, ami értelmet kutat az átláthatatlanban, indokot a szépségben, hibát a tökéletesben.
Foglalt
2008.12.16. 00:19 - freeeyes
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr64825389
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
