Keresve se találhatott volna több csikket, lépte át őket,azt a sok mennyire elszívott percet egyszerre. Bent már ültek a magukban kártevők, ezért levette kabátját és ő, aki frissen hibernált állapotából éppen valami melegséget csempészett saját bordáig közé gyorsan le is halkította magát és azt és annak hangosan csapkodó kalapácsát ,hogy aztán csendesen leülhessen egy üres asztalhoz. Sokáig viszhangozott az átlagnál egészségesebb mellkas a dobbanások gyakori zajától ám a még lassan eltűnt és átvette a helyét a már nem. Így nyugodott meg. Ilyen ,ha az ember nem várt vendég valahol, nem de bár?
Belépésekor szinte félt,hogy meglátják, hogy azt észleli valaki, aki jégből olvasztotta ki, hogy ő jelen van és tenni fog valamit.
A generátor fázik, tehát inni kellene valamit, ami felpörgeti az eseményeket. A kabát a padon marad, az asztal üresen és ő a pulthoz sétál. Lassacskán eltéved a mind untalan léhűtők között, és bár a küllem fázik ő egyre mélyebbre hatol a tömegbe ,hogy elérje a kiszúrt pontot, azt az üresedést, ahol majd hasznossági szintjét növelve, vesz egy sört. Vagy kettőt? A megfogalmazódással egyszerre már elhagyták a szavak a száját.
-Két kólát légyszives és egy kék multit.
Hallatszik a pillanat ,megtörténik az árucsere és egy félmosoly kíséretében a doboz cigi vándorútra indul visszafelé. Miért nem piros malbi, miért ez? Miért pont kóla? A lényeg az alkohol mentes, a többi csak üt és semmi más. Persze, és sok jó ember kis helyen is sok jó ember nemdebár?
Aztán a fagyott szar és alamizsna persze az is hasonlóan didergő állapotban visszaül az asztalhoz. Ezen hasonlatoknál fogva felvesz egy pulcsit, nincs olyan tárgy ami jobban fázna, talán a Hold maga is azért vigyorog ,olyan betegen az égen, mert a nyáron jót pörgött egyszer a csillagokkal és egészen addig jókedve volt ,amíg az fel nem fagyott az arcára. Hogy az a mosoly. Igen, az az áldatlan mosoly, ami szellemfénnyel ragyog a télen fagyott utakon. Ez a jeges valami vigyorog most a seszínű szemben is, emlékszik még rá valaki, arra a minuszos tekintetre, ami láthatólagosan tökéletes és szemrevaló is egyben? Minusz, mert épp a helyzet azt hozta, hogy a vendéglátóhelyiségen kívül maradt a boldogsága. Nagyon messze.
-Nem fogadhatom el..
-De a tiéd, én nem dohányzom.
Aztán lassan elfogyott a kóla, az éjszaka pergett ,homokszemek csurogtak le és lent is üresedés volt tapasztalható. Fél egykor még üres? A karácsony szelleme ott van az ajándékozás démonának lelkében tehát, nem más mint egy anyagias semmi, szóval az emberek mégis csak elmennek szórakozni. A logika végén persze kérdőjel van. Mert hiába igaz, itt nincsenek. Rossz helyre jött volna?
-Megittam. Mehetünk.
-Okés, csak még elszívom a cigim.
Aztán apró fehér corsa gurul hosszú egyenes szakaszon az éjszakában. Elég hideg, fáradt levegővel pont úgy suhan, mint egy vízrevetett lélekvesztő valami hatalmas süllyedő halálkatlan mellett. Az emberek fulladnak, de az a kis izé fenn marad. Mindig fenn marad a tetején és bár hiába dobálják a hullámok valamiért sosem borul fel. Most az egyetlen valós ellenség a hideg. Mindjárt otthon.
-Szóval akkor köszönöm.
-Én köszönöm és jóéjszakát.
-Jóéjszakát és vigyázz a villamosokkal.
