"idő komámmal"
Nála járt egy percre éppen csak benézett
ellépett mellőle és egy csókot legyintett
hideg arcú mostoha éles fagyos altató
a tél most a válasz az értetlen buktató
tovább is libbent szárnya alatt szél lett
tavasz súgott szépet beledalolt kellet
valaki ezt súgta még s kérte emelj fel
ragadj magaddal ölelj álmodj meg míg élek
nála járt egy percre és becsukta szemét
nem fájt már a lelke csak nyitottan vert
didergett a szíve. keresett egy percért
ölre ment volna ölelték szerették élt
szomorú a véglet vonalzón csíkos vér
lett a nyárból őszt temettek a habok
szárnya alatt elfértek tollat bontott
évre nyúlt és kitárva lett végül a sor