Nem lesz jó. Vagy mégis? Azt mondták,hogy rászoktam. Könnyű rászokni? Nem volt semmi gond egészen addig, amíg ide nem kerültem. Azelőtt nem voltak hasonló problémák. Talán ez a gond. Bevágtak egy gödörbe. Szeméttárolónak is elmenne. Talán egy kontíner vagy egy olajtartály? Hiába kaparok most nincs kiút. Mire emlékszem? A lyukban egy nőstény hangja vizshangzik. Azt mondta, hogy megjárom ,ha a felszínen kotrok. Nevettem rajta. Az emberek sosem foglalkoznak a magunkfajtákkal. Elhagyottnak látszott. Mindig nekem voltak a legjobb holmijaim. Mikor kérdezték ,hogy honnan mindig mást mondtam. Vették a lapot. Mindig is tudták,hogy ide fogok kerülni. Elhagyottnak látszott. Mindig nekem voltak a legjobb holmijaim. Mikor kérdezték...Mi ez? Halványan dereng valami az egyik sarokban. Mocorog. Olyan, mint azok a matricák a szemétben. Több öltőnél is régebbiek és ha a felszín ragyogása éri őket vakítanak otthon...otthon. Egy olajtartály. Csak arra emlékszem, hogy egy két méter hosszú kar átnyúl a falon és mintha tudná ,hogy ott vagyok falhoz vág. Nem csak arra, volt még valaki. Utálom ,ha szondáznak. Boszorkányüldözés. Ezt is mondták. Lent voltam, keresik a bejáratot. Tőlem nem tudják meg. Nem emlékszem ,hogy zártak be. Hogy kerültem ide? Az a kar. Bűzlött. Mit keresnek ilyen monstrumok a felszínen? Az a derengés mozog. Mocorog. Fura, azt hiszem félek.
Az az átkozott bejárat. Lábnyomok voltak ott és én mondom a frász kerülget ha ránézek. De én mindent megteszek ,ha arról van szó. Én felkerülök a falra. A sárkány majd vigyoroghat álszentül, ha kifizetett meglátja majd, milyen is igazán az a legenda. AZ a legenda aki én vagyok. Ezek a gyászhuszárok meg. Kiköpött hasonmásaik valami elcseszett kommandós egységnek akikről a hálón olvastam. Csupa fegyver, meg beültetés. Egy szavuk nincs, de valahogy csak kommunikálnak egymással. Vasgyökerek...Jönne valami kisülés kisülne az agyuk a helyéről és a fülükön folyna ki a cucc. Utálom a csöndet. Vezetés közben rácsatlakozok a hálóra. Erre odajön az egyik és megkopogtatja a vállam. -lenyomozható, kapcsold ki.-Mondom erre, csuklóból persze, hogy- na azért ez mégis csak az én verdám.Mire kihúzta a kábelt a portból. -lenyomozható.-Kit érdekel? Senkit nem zavar ez az egész. Egy kibaszott feketepontot fognak levakarni pár perc alatt a térképről és lesz egy újabb felderített övezet a felszín alatt. A járművem meg úgyis nagy zajt csap. Azon se lepődnék meg ,ha útközben nem találkoznánk mozgással. Mindegy, nagyon felhúztam magam ezen a seggfejen. Még neve sincsen!? Aztán itt osztja az észt, hogy lenyomozható. Lassan megérkezünk. A belépés a radarhoz, ami átmenetileg használhatok pontosabb a hekkelt cuccnál ,amit én szoktam használni. Furcsa ,hogy teljesen passzol és tényleg van valami ,ami leköveti a rendszerem. Téves biztonságérzet, én mondom téves. Igen, még egy és...-Mi a fene... -Reagálok, mozgás támadt az utastérben. A gyászhuszárok élesítettek. Ahhoz még messze vagyunk. De úgy néz ki ,hogy ők előbb tudták ,amit én most látok. Az utcán szétrebbenők után erednek. Sorban ugrottak le és már sprintelnek is utánuk. Egyedül maradtam. Bakker...
Ahogy az emberi civilizáció lassan visszaesni látszott, először a levegő tisztult meg. Az emberi hadseregek egymásnak estek az összes elképzelhető módon. Így a képzett légierő fogyott el a leggyorsabban. A nagy horderejű tömegpusztító fegyverek bevetése után, a nehéz páncélosok következtek ,míg végül maradt a gyalogság. Az az ütőlap, ami mindent vitt. ÚJabb technológiák jelentek meg és az emberi képességek határainak kitolásával párhuzamosan a géntechnológia, a nanotechnológia és a kiberverek is újabb szinteket értek el ,ezzel szinte határtalanná téve az emberi erőt. Egy ember képessé vált arra, hogy elbírjon tíz másikkal, fegyverek nélkül. Elég lett hozzá, egy chip. Fantazmagóriának tűnt régen. Nekem ezt tanították. Ez a történelmünk. Ember vagyok, nagyrészt. Aláírtam, besoroztak és most itt vagyok egy páncélozott busz hátsóülésén. Sorozatszámot kaptam és nem a nevemen szólítanak. Egy idióta a sofőrünk. Pár beültetésen kívül, nem sok minden látszik rajta. Pénzhajhász seggfej. Ráadásul minden megnyilvánulása veszélyt jelent ránk. A piros nap társaságnak dolgozunk. Ők alkalmaztak és mivel, minden beültetésem céges tulajdon, azt hiszem hosszabbítani fogom a szerződésem. Csak ne borítana ki ez az idióta. Fütyörészik, zenét hallgat és akció közben szervkereskedőkkel sheftel a hálón. Hányingerem van. Ha a cég nem őt alkalmazta volna személyesen az út végén eltörném a nyakámár rég eltörtem volna a nyakát. Bejelentés. -probléma előttünk-és a többiek is élesítenek. Szedelőzködés közben rápillantok a gyökérre. Lehet oka van, hogy ő is itt van. De nincs rá szükség. Azon filózok, hogy leutöm és amíg a bejáratot keressük belevágom egy kukába. Gyűlölöm az ilyen gnómokat. Nincs szerencséje, de nem szánom érte. A saját fajtája nem tűri meg a föld alatt, a felvilágiak meg lenézik, amiért annyi tartása sincsen, hogy a sajátjai között éljen. Kényszerhelyzet. Mit tegyek? Nem volt benne a parancsban ,hogy mit csináljunk vele. -itt hagyjuk.- Leugrunk a járműről.-Sok szerencsét-kívánom a többieknek és titkon a gnómnak. Nem örülnék ha szükségünk lenne rá. Aztán futás.
