2009.01.23 Péntek
Most értem ide. Egyik haver dobott haza. Felinvitáltam egy sörre ,de azt mondta vezet. Kicsit szórakozott vagyok. Reggel, tegnap reggel volt. Felébredtem és vártam a mát. Hogy lefekhessek és elmehessek melózni és elkezdődhessen a hétvége végre. Az jutott eszembe, hogy minden péntek este, szombat hajnal, dél és este és vasárnap ,olyan mint szabadulni valahonnan ,ahova az ember saját magát zárja direkt. Ezt így visszaolvasva, tényleg szét vagyok zuhanva picit.
Reggel felkeltem és tegnap volt. Azt hiszem pont annyira, mint előző nap, de nem ez a lényeg. Arra is kitérek, de miután felkeltem nem volt kedvem felébredni. Így álomgőzös fejjel, vízforralót izzítottam és tojást dobtam a terítékre. Csak úgy hangzatosan. Aztán magam elé vettem és arra emlékeztetett ,amit a törzshely mellett láttam a földön. Ennek ellenére megettem és jókedvre derített, hogy jóllaktam tőle.
Nem tudom. Próbálok magam lenni, próbálom megtalálni magamat, hogy őt adjam neki. A robot miatt, a napi rutin miatt azt hittem, nem fogok megváltozni már. Hogy nem leszek már annyira más ,mint voltam. De minden kihatással van rám. Ami megmaradt, hangulatom embere vagyok és az emberem hangulata alkotja azt amit magamról papírra vések.
Kajálás után leültem a gép elé. Próbáltam írni valamit. Úgy ,olyan szokásosat. Aztán ez lett belőle. Naplózok, mert nem tudok mit, nincs miről. Nélküle nincs miről. Várom a hétvégét, hogy történjen valami különleges. Kész lett a teám és bámultam a pillanat ajándékát tőle. A naptáram nézegettem. Aztán leültem és ott maradt az a levakarhatatlan mosoly,miután átlapoztam. Minden hónapban volt egy nap, ami mosolygott.
Aztán meló, haza és az a szám járt az agyamban, amíg átdobtak minket a városon. Szeretem ha visznek, de semmi sem mindegy. Leültünk a közös helyen és a szokásost ittuk. A többiek körülvettek és a társaság nyugodt volt. Nem az a "full-party-time" hangulat volt, inkább az a majdnem "non-alcoholic-update" érzés volt a levegőben, persze alkoholbűzös lehellettel megspékelve, mert ki hinné el enélkül?
Helyet változtattam. Kerestem egy radiátort amiben még haldoklik a meleg. Nekidőltem és a gépet az ölembe véve károsítottam a kis hernyó formájú izéket a hővel a lábaim között. Olyan kellemes volt ,mert velem szemben a használatomon kívül eső sütő fehérre festett száján most a város fényei sütkéreztek tekintetemtől. Lehet ,hogy bírják ha bámulom őket. Felnéztem és levettem az asztalról a hamutartót. Magam mellé vettem és keresni kezdtem emlékeim között a cigarettatárcám nyomait. Ez valahogy nem lenne az igazi. Ez jutott eszembe és már el is tettem magamban, vissza a kabátzsebembe ,ami az előszobában lógó ruhán éktelenkedik éppen. Tehát lemondtam róla. Talán azon gondolkozom éppen, hogy hiányzik e. Nem hiányzott. Rá gondolok, arra a szép lányra aki kiszínezte a mindennapjaimat. Aki megmosolyogtatott.
A radiátor már teljesen behalt. Fázom és a fényeket bámulva sem lesz már melegebb. Már csak pár órám van, hogy felkeljek és elinduljak megkeresni a mókuskerekem. Aztán kilépek majd belőle és átlépek egy másikba, ami után írni fogok egy sms-t. Már kitaláltam. "YOU HAVE 1 MISSED CALL" vagy valami ilyesmi. Valami gáz horrort néztem hétköznap. Talán érti majd, mire célzok és megkérdezi mikor. Én majd válaszolok és elkezdődik a hétvégém.
Elvetettem az ötletet. Már kinőttem a gyertyázásból és különben is, nincsen áramszünet sem,hogy rászoruljak hasonló romantikus és persze értelmetlen dolgokra.
A szobámban fekszem. A gépet kikapcsoltam és egy gyertya ég a tükör előtt. Már jóval elmúlt éjfél ,így nincs para. Nem bírtam ki, kíváncsi voltam milyen érzés. Hát semmilyen, de azért a füst játékát figyelve megpróbáltam írni róla. Tudat alatt eltelt az idő. Holnap egy halott ember fog halott embereknek kiszabott munkát hullamód végezni. Már lassan a bőröm alatt is kávészagot érzek. Még pár sor és visszakerülnek a cetlik az ágy alá.
Jóreggelt.
