"Most ő ismeri meg a világom. Gondoltam rá,hogy egyszer majd írhatna rólam. Pofátlanság lenne megkérni rá? Vagy célozni is. Ehhez valami ihlet is kell, a jó írók azzal írnak, gondolom. Meg tollal. Most mosolygok. Éjfél van. Lehet leugrok az éjjelnappaliba venni valami zacskós gyilkosságot. Ha lenne mikróm belevágnám és addig hagynám benne amíg fel nem robban."
Pont most olvastam visszafelé. Nézegettem a keresőkifejezéseket és még mindig a legviccesebb része ez a dolgoknak. Megint tudtam írni valamit. Naplózok most picit tényleg magamról, mint íróról. Nem hiszem el,hogy ez a 501-ik post. Tényleg érdekes egyébként,hogy teljesen véletlenül vettem ezt észre. Bemásoltam egy keresőkifejezést(ami titok), kiadta az írást, amiből (fent) idézek és ezen felbuzdulva,gyorsan megnéztem mennyinél is tartunk. :)
Ezúton is szeretném megköszönni a pozitív visszajelzéseket, a kommenteket azt, hogy olvastok minket. Köszönet érte.
