Kis narancssárga objektum puhán landolt a feketeség közepén, rejtőzködik, majd előjön, ha megremeg a sötétség. De az még idő, sok idő, a türelem viszont véges, győz a kíváncsiság, s már megnyugodott, az irányító messze, előbújik és hirtelen nem tudja, mit gondoljon. Forog, illegeti magát, belesimul az óriás kis kezébe, ami kincset lelt a feketeségben matatva. Pozitív jelek a kipirult arcon, megnézné, kik lakják a narancssárgát, de bedöglött a motor, majd szerez neki másikat, és akkor látja majd a fülével a kimondott gondolatok illatát. Addig is hátradől és a zakatoló világot nézi, egészen mást lát, kapott egy darabot a világához valaki máséból. És most már tud és lát és érez. Hallgat és él.
.jpg)
