Együtt a nagy csapat újra együtt ki ki a nap alatt Isten pénzét költi most nem fecsérel fölösleges szóval semmit. Hallgatag némasági fogadalom emil rulez hangját hallom hangom a fülemben csattog kicsit kerepel de az a röhögés válaszra sem felel kérdéssel mégegyszer csak hidd el. Persze nem vagyunk egyedül én veletek vagyok köztetek mondta ím és más témán rágta már az agyát furcsa gázgömbök az éjszaka hajnalán kilyukasztott halott testek fülbevalóval elestek felakasztódtak. Emlékszem e rá még kérdő jel és több okádék mind egy kupacban. Emlékek csattognak a fülemben már tudom érzem mit jelentenek. Egészen más hozzáállás szülte azt a gondolt létet amit úgy teremtesz meg hogy bele aztán át és vele éled meg de hazug az egész csak egy emlék aztán újra új útra és másikra és nem keresztül kasul a régivel mert csak az újdonság érdekel. Gyűltek a sörök boldog negyvenöt boldog húsz vagy tizennyolc valamilyen szinten kerek számok röviden palackozva mellé feltüntetve hogy felbontani csak jövőre ennyi egy ünnep. Aztán persze jön a reggel jót buliztunk megint és ne kérdezd hogy holnap megismételjük e. Bohócra festett arcú vágott szájú zseni figyelj most mosolyogni kell. Tehát lesz holnap ha nem muszáj de mindenképpen delirium dúdol dallamot 'Silence'.  tovább...csak tovább

"You have one missed call 2009.04.05 22:32 and next monday ll be the very best next ,baby.."

Én még mindig csak állok. Nézek ki a fejemből. Látok, egy alakot. Felém jön, közeledik. Fehér zakó, ijesztő arc kopasz a koponya teljesen. Kíváncsi vagyok, mit fog mondani, ha egyszer elér és megszólal, vagy valami olyasmit...'Csá, te vagy itt aki bent, most kint leszel, jer.'

Most napozok és talán, azt mondanám rá, hogy 'Hali, még maradnék.' Persze, bizonytalan, mert akármi történhet, de amíg ez a történet így és akárhogy folyik én leszek az ,aki úgy írja le, ahogy az megvalósulhatott volna, ha a szereplők nem emberek lennénk.

"Oda ne, az szelektív..."