-A fák alatt sétáltunk és jól esett. Tényleg, hallod jól éreztem magam. Nem gondoltam semmi másra.
-Aztán?
-Aztán eszembe jutott, ahogy levágta magát a kötélről. Hogy milyen vicces az egész. Azt hiszem eddig a pillanatig tartott a nyugalmam.
-De miért zavar ez?
-Nem tudom pontosan, egyszerűen furcsa úgy a szemébe nézni, hogy nem számít neki semmit az egész. Hogy érthetetlen ,amit mond. Hogy összezavar.
-Nem értelek. Furcsa dolgokat csinál, néha elcsúszik, öhm.
-Igen, épp ez az. Elcsúszik a dolgokon. Ott is. Érted, sétáltunk a fák alatt és az egész olyan volt ,mint egy színpad ,ahol...
-Ahol csak mellékszereplő vagy?
-Nem, nem feltétlenül. Igazából inkább csak díszlet. Tudod, a fák is többet éreznek, többet fognak fel ,mint én. Bakker nem értek semmit. -Pár perc csöndet hagy. Levegőt vesz ,de csak lassan. Érezhető, hogy folytatni akarja, nem is vágnak közbe. - Szóval, nem értem ,hogy miért kellek én ehhez. Minek asszisztálok ehhez a bábjátékhoz. Esküszöm, jólesik sokszor kikapcsolni a mobilom. -Villan a kezében az ezüstszínű játékszer és egy rövid pillanattal később visszacsúszik a farzsebbe.-Munka a világot jelentő deszkákon.
-Azért választott ki, tudod miért.
-Már nem vagyok benne biztos. Élvezi a helyzetet. Tudja azt is, hogy elmesélem neked. Tud mindent.
-Te mondtad el neki ,gondolom.
-Nem kell elmondani. Mindegy is.
-Mi történt a fák alatt? Miért kezdted el?
-Megállt mellettünk egy autó, épp amikor elkezdtem magamba zuhanni. Minden jól indult, aztán beszállt a kocsiba és eltűnt. Nem értem ezt az egészet, mire jó, mire jó ez az egész?
-Szerintem hálás neked, nem akarja, hogy eltűnj.
-Miután meghozta a döntést leszedtem a nyakáról a kötelet. Nem tudom, hogy az én döntésem volt e.
-A tiéd volt. Ez egyértelmű.
-Nem, nem tudom. Az emberek nem tűnnek el évekre, hogy aztán felbukkanjanak és megrengessék az egész világot ,pár nap vagy óra alatt. Nem is ember. Ez a válasz.
-Még maradni akar, dolga van. Nekünk pedig azt hiszem...-Húzta fel közben bal karján ingujját annyira, hogy láthassa a míves számlapot.-Pont letelt az időnk.
-Ennek igazán örülök. Fizetsz?
-A borravaló a tiéd.-Szólt és már be is tolta a széket az asztal alá. -Két perc.
Közben a másik szék is az asztal alá kerül. Gazdája biccent rögtönzött beszédpartnere felé és a mosdók felé távozik. Sétabot kerül a kézbe ,amolyan betegen csillogó fakózöld ,mintátlan, egyszerű, semmit mondó és mégis a vak is látja, hogy méregdrága. Tipikus. Kalapja szegélyéhez ér és ujjával finoman lefelé húzza. A pult felé szól a kalpagdöntés és az újságot olvasó, kopasz úrnak ,aki a frissen üresen maradt asztaltól pár méterre ült. A csapos reagál. Az úr távozik. -
-Szép munka.
-Még jó.
-Hogy képes ennyi sületlenséget összehordani? Néha egészen úgy tűnt...
-Úgy tűnt, mintha igaz lenne.
-Így van. Meggyőztél engem és a hallgatóságunkat is.
-Ez biztos?
-Alighogy kiléptem, rádión rámszóltak, hogy a fickó felvette a telefont.
-Ez pompás.
-Most pedig, akkor a jussod.-Apró kattanás és bankjegykötegek kerülnek elő az aktatáskából. -Ez itt egy..kettő..három..és ennyi. Köszönöm a szolgálatait, remélem még látjuk egymást.
-Viszont remélem-ragyogott fel a hang, mikor tulajdonosa kezébe kaphatta a fizettségét.-Viszont látásra és ja..még valami.
-Igen?
-A kopasz úr, öltönyben. Hogy is hívták? Nem véletlenül Savier-nek? -Néma csönd lesz úrrá az viszontlátás örömén és érezhetően megfagy a levegő, ahogy dideregve telni kezdenek a másodpercek. -Úgy rémlik, hogy volt vele valaki, aki először kirúgta a széket.
-Hát te voltál.
-Én.-Szólt halkan, talán csúfondárosan ,de minden bizonnyal gúnnyal, nyugodtsággal színezve, miközben felhangzottak a sikátor végében a közeledő léptek súlyos zajai.
-Fizetek amennyit akarsz.
-Már kifizettél. De ne aggódj, bérelt helyem van melletted és remélem gyors folyású lesz. Tudod, borzasztó rossz, ha az embert állóvízbe...
-Lógatják.-Hangzik halkan, elgyötörten,lemondóan. Közben a lépések tulajdonosait kirajzolják az éjszakából közvilágítás fényei. Nagyok, súlyosak, nehezek, halálosak és pár pillanat múlva elérik őket.
-Miért csináltad végig?
-Muszáj volt. -hangzott színtelenül, egykedvűen. -Az a helyzet, hogy aláírtam valamit azzal, hogy kirúgtam azt a széket és nem lett semmis a szerződésem azzal, hogy új életet adtam helyette. Annyi pénz van a kezemben ,amit még nem láttam együtt soha életemben.
-Még mindig nem.Nem értem.
-Tökéletes előadás.-Hangzott diadalmasan és csengett addig, amíg a falak bele nem feledkeztek a lövések és az őket követő kopogó töltényhüvelyek zajába. Lassan aztán reggel lett. Lekapcsolták a fényeket és a reggel kísértetei fújták el az összevérzett bankók cafatjait.
