Mint egy kétélű fejsze, olyan formát öltött kiterítve. Nem volt boncasztal, nem volt felületre fektetve ,egyszerűen csak volt és mintha emberi testet akart volna ölteni. Láttuk, mert míg gerincén sétáltunk a képzelt élek irányába nyúltak frissen nőtt bordái szép sorrendben, szabályosan. A csigolyáin lépkedtünk és a bordák alatt húzódó élő testecskéket figyeltük, meg a homályt, ami szürkén fedte el foltokban a szemünk elől mélyebb részeket. Szürke volt és megfogtuk a kezem ,amikor elvékonyodni látszott csontberakású sárgaköves utunk és az ismeretlen ,mint mélység kezdett egyre hívogatóbbá válni. Nem mertünk felnézni csak lefelé, féltél idelent. Pedig nem tudtad az igazat, nem láttad úgy, ahogy én sem éreztem először, felvágott elmém újjáéledni vágyó részén sétáltunk, egy agy tekervényeibe nőtt gerincoszlop úton. Karok nőttek, néztük mikor elértük utunk végét és egy erősebb nyúlvány szélén bámultuk a teremtődésem. Eleinte szürkeség uralkodott, fekete csíkos végtelenbe nyúló ezüstös csillogás. Körülölelt mindent, minket is mikor leültünk és nyugalmunkba észre sem vettük, hogy míg a kifacsart tekervények szív alakot öltöttek, addig lassan magába ölelt minket a természet, a változás. Épp felnéztem, csillagokat mutattam, amikor hirtelen zölddel vegyes kék lett úrrá a világ eddigi egyszínűségén. Belülről néztünk felfelé és elfeküdtünk a szem könnycsatornái fölötti szarkalábaktól szabtalt síkon. Lassan befejeződik és megismerjük az engem. Gondoltam magamban és szórakozottan bámultam a karom. Ismerős erek szabták körül a húst, miután az befedte a csontokat. Annyira rohant az értelem, hogy a sorrend is felborulni látszott. Elmémből lett szívem már rég verte félkész mellkasom bordáit,míg érhálózatom még befejezetlen volt és fejletlennek tűnt. Az ilyen dolgokhoz sosem értettem, arra gondoltam, hogy csak jól van kitalálva, ezt tudatom tudatosan sem ronthatná el. Reményem beigazolódott, boldog lettem attól ,amit láttam, mikor lábra álltam és valaki megfogta a kezem. Felébredtem és tova indultunk egy újabb elme sárgacsigolyás útján.
Megismerés
2009.04.18. 12:06 - freeeyes
Címkék: beteg legbelül kreatívkodtam kritikát kérek brain krosszing
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr141072469
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SewaDork 2009.04.18. 15:29:19
eeeez gonosz... paradox, és szeretem. még!