Megígértem, hogy nem kezdek többé, igazábólban"-nal mondatot, de nehezen teljesítem. Szóvallal is megígértem, de az ígéretek elszállnak ,ha írott betűk formájában kelnek életre és ez esetben most az egyszer én eltekintek az őszinteségtől.

Megfeledkeztem egy msn címről, aminek freemail volt a vége. Elfelejtettem, hogy szerelmes vagyok minden nőbe, ezért befordulásom okán bocsánatért esedezem felétek, mindőtöktől akik tudjátok, hogy mit tettem. Ezen tettemtől fogván hallgatom a békák hangját és tapasztalatimat most felfedem, mint hajós az elfeledett kincsestérkép megoldókulcsának zárlatát, miből kiderülne azon végzet ,miből gazdaggá válhatna eme dicső személyzete a hajónak.

Kormányos valék, amolyan hideg fajta. Megírom amit látok úgy, mint egy hetedik érzékkel megáldott békahangon értő szerelmes illető ,ki a kicsit nem becsüli, de a nagyot nem érdemli alapon mindig hoppon maradó-nak becézi magát. Természetesen magyarázatot is fűzök, fűhöz-fához  ,mert muszáj. Kötelező és érvénybe lépett a tény, hogy én aki most írok, túl sokáig tűrte magán azt a gyalázatot, hogy egy nő iránt érzett szerelmét csöndbe tűrje, így most kimondom, szerelmem örökké tart és megmásítathatlan tény, így minden lény, aki érintettnek érzi magát,  mert sokan valátok most érezzétek megtisztelve magatokat azáltal ,hogy ezeket a szavakat úgy olvassátok, hogy mosoly nem fűződik arcotokra. 

Nem illik mosoly e szavakhoz, mert szomorú valák, pár percel imitt-amott ,mikoron ablakon kinyitám és békamuzsika köszönte hazámban. Egyedül vagyok mint egy elhagyott kóró két töltés között, ahová áradást jövendölnek. Egyedül ,mint egy vállalkozás tőke nélkül vagy mint egy tehergépkocsi kerekek vagy esetlegesen motor nélkül születve. Tényleg, úgy mint az ujjam. Nem kérek mást, csak megértést ,mert ezt az állapotot úgy próbálom magamban optimalizálni, hogy a legjobb esetben is a mérleg két nyelvén majd magamat találom meg, mert nem érdemes senki arra ,hogy szavával illessen egy ilyen bolondot aki részegen ki visz majd haza kérdéssel előáll és erre kezek nyúlnak felé, hogy jer.

Sétáltunk ketten. Pólóban úgy, ahogy kell és pont teljes volt az érzés. Szúnyog felhő mögöttünk szállt és repültünk talpunkon előre mert vártuk , hogy oda érjünk, ahová várt minket a múlt a jelen és a jövő keveréke egyben, csak úgy a miheztartás végett. Odaértünk és nem hittük el, hogy van aki csak azért mert jelen létünk fontos ,oda jött és köszönt és mosolygott és szép volt az a szem ,ahogy elhúzta vigyorát alatta, én láttam mi láttuk és szívtunk. Az a füst szép volt. Kifújva szebb, de nem hiszem hogy az elpazarolt ifjúság hamvain botor lenne az a préda, aki magára tekint, mint halott ,mikor az idő, mint állat torkára akad. Nem hiszem, hogy akármelyik arc, haragudni merne, ha egy tigris ,mint slukk közel tévedne hozzá, és fültövén lemászva egészen a tüdeiég marcangolná testét. Régen volt, hogy láttam olyat, hogy valaki azt mondja nem és mindezek után nem gyújtja meg a pislákot a szájból lógó fehér papíron, miben valami dohány ég. Régen láttam egyenes lelket, régen és nem bánom. Tényleg nem bánom, mert ez a korszakunk lényege, fontossága. Az, hogy többet húsz alatt, mint valaki negyven alatt érez, jelentőséggel bír és e szavak nem hiszem, hogy valaha lehúznák a mivoltunk múltját. Mindenki, mindőnk és mi tudjuk, hogy így volt és azt is hogy így lesz. Látom a szemedben ,látom minden más érzelem mellett az igazat, mert tudtam, hogy pont úgy támad az az egy, az a pontatlan igazság, amit nekem adsz, ha végigveszed szalmaszál az az egy szál és nem jelent többet, mint egy apró döntést, hogy a hullámban te is parányi vízcseppből hullám légy.

Végérvényesen ott voltam egyedül veled azon a töltésen és futottunk. Te többet, én kevesebbet ,de nem bántam mert így volt jó. A jó, mint olyan tökéletes és megámásíthatatlan. Nem azért, mert így gondolom, hanem azért, mert így volt.

A fák fölött feljött a Holdunk fénye. Megosztottam világom igazságát és tudtad jól, hogy amit mondok, kivételesen nem valami átmeneti állapot amit azért teszek pontként az idő egyenesére, hogy emlékezetessé váljon és ne feledjük el. Ez anélkül lett tökéletes, hogy időt adnánk neki. Ez az én világom.

Kék fű símogatja talpad. Sétálsz és ennek a termésnek a tavasza hullatja rád arany szelével melengető érzését miközben úgy mész felfelé, hogy közben azt látod két Hold mosolyog le rád. Elképzeled, elfelejted. Ez neked nem jelent semmit, csak nekünk. Kettőnknek. Megértetted a lényegét, elmeséltem, hogy mit jelent elbújni egy olyan illúzióba, ahol ott van az a lény, az a pont ,ami elől elbújsz. Sétálsz azon a végtelen mezőn és kék a fű és zöld az ég és több a Hold mint lennie kellene és nem lesz Nap ami felkel és megmásítja az éjszakát. Nem lesz semmi ami változást hozna. Ez a megmásíthatatlan tény a változás nemlétére, arra hogy a szerelem ,ha úgy definiálod, mint én, ahogy mi egy örök és végtelen fogalom.

Végezetül zárásképpen.

"Ha nem indul repülő ,hajtogass magadnak."