Nem, itt nincs ilyen fordulat, mindenki meghal a végén. Ennyi. Igen egyedül.
Rövid szünet, csak a gép zúgását lehet hallani semmi mást. Az üres lakás egyetlen lakóját csak az azonnali üzenet-váltó program másik oldalán ülő partner és a lámpafény nélkül vakon tátongó fürdőszobából kiszűrűdő hangok verik fel néha a mélaságból.
Ja.Nem.Hagyj ezzel. Csak nem zártam el a csapot és idegesít a kopogás.
A fehéren derengő arcra a gondterheltség árnyai kúsznak lassan. Már többször elindult, hogy bekapcsolja az erősítőt ,hogy a zene elüsse a csöndet, a magányt.
Mindjárt tolok valami dübörgést, de most nincs erőm kimászni innen.
Aztán persze felkapcsolná a villanyt az előszobában és bemerészkedne a ház egyetlen olyan helyére ahol nincs világítás a fürdőbe és egy kombinált fogót segítségül hívva, elzárja a csapot a kád alatt.
Ez nem oké. Nem hozom vissza. A szereplő meghalt. Eltemetjük és csá.
Elzárná, de inkább magára húzza a gépet és hagyva,hogy a feje mögött felgyűljenek a párnák és a takaró, lassan belealszik az önként vállalt relatív némasági fogadalomba.
Jó.
Elkezd kifelé kászálódni. A laptop jobb oldalra kerül, az ágy belső felére. A bal láb lekerül a földre és a hideg padló egy pillanatra derengést futtat végig a térdtől egészen a gerinc vonaláig. Tesz egy lassú tapogató mozdulatot ,előrenyújtott jobbjával ,mikor már mindkét alsó végtagja leért a földre és ezzel meg is állapítja, hogy most kivételesen jó volt elővigyázatosnak lenni. A notebook halovány fényétől kirajzolódó ruhakupacok valamelyike alatt húzódott éppen az az elosztó, amire nem kellemes teli talppal rátévedni, ha az ember nem számít rá és ő most pont jó kupacot került ki. Lassan féltérdre ereszkedik és vakon előretekintve kezével kezdi keresni, ujjaival a kábel vonalát követve a hatlyukú elosztót.
-Megvan-Súgja magának és bátortalan mosolyt ejt a világtalan fénynek keresztül a laptop felé, mintha a másik oldalon lévő tülkön ülő illető tapasztalhatna is belőle valamit. Lassan végigjáratva kezével a feszültebb bemélyedéseken, megtalálva a billenő, piros ledet fedő gombot. Lenyomja. Az energia gyorsan fut végig a vezetékeken és az amúgy bekapcsolva hagyott home-made-erőlködő halk gépi morgást ad le a rá kapcsolt két száz wattot rejtő faládának.
A következő feladat pedig, az erősítőre kötött kábel kis-jackes oldalának megtalálása. A feladat nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik tekintve ,hogy a lakó nem kíván lámpát kapcsolni az éjszakának. Kis kutatás után a két összetolt ágy között megtalálta a lényeget. A drót egyik csücskébe kapaszkodva elkezdte visszafejteni a fonalat természetesen csak óvatosan rángatva ,nehogy egy erőteljes mozdulat során esetleg szétcsússzon a két részt összekapcsoló hosszabbító és egyben átalakító áthidaló fémeszköz vagy legrosszabb esetben megszakadjon a műanyag alatt az ihlet ezzel megölve az időben közvetlen hanghatás lehetőségét. Az ágy végében az asztal alatt meg kötött ki, mire megtalálta a kis kimenetet.
-Győzelem-szűrte fogai között és már épp elindult volna a laptop felé, hogy rádughassa végre a hangosítást a lényegre, mikor a hangfal finom alaprecsegése hirtelen megváltozott. Alapvetően sosem volt tiszta a hangzása, se menet közben ,se hanginformáció nélkül, de ez alapvetően, más kaliberű volt. Elmosódott beszélgetésre hasonlított leginkább, állapította meg megrémülve a közben az ágy széléről az ijesztő hangfalakra felváltva tekintő fiú. Eleinte csak nyugtalan beszélgetésre hasonlított aztán pár pillanat leforgása alatt átváltott heves, ijesztő kiabálásba, ami nem akart véget érni. Egyszerre magasabb hangot ütött az egyik fél és sikoltás szerű zsibbadt szürcsölésbe tört ki a hangszóró.
Erre ébredt fel ijedt rémálmából az ágy szélén a megrettent hallgatóság és egy gyors mozdulattal rádugta a kis-jacket a laptop szélére és az érintő felületen a playre vágott a mutató ujjával a windowmedia player felületén.
A hangot félbeszakította a hold your colour és az izgatott billentyűcsépelés egyszerre belefulladt a ritmusba.
Te..nem fogod elhinni...
