Rájöttem, hogy a moll akkordok testnedveket váltanak ki belőlünk, szépen felülről lefelé haladva. Először csak egy-két verejték a fejbőrön ami szépen lassan lecsúszik a homlokig. Majd ha már meghatódtunk teljes mértékben, a reakció eléri a szemünket. Tudjuk mire gondolok, kis nedvesedés, csillogás, aztán lehet bőgni amíg az ember bírja rekeszizommal. Ezután következik ugye az orr. Taknyosodás. Amit ugye egy már vizesre sírt zsebkendőbe tudunk diszkrét szipogások között üríteni. Azonban a java a dolognak csak ez után jön. Ugyanis a folyamat az ajkakhoz érve, egy teljes Pálfordulatot vesz magán, és rajtunk is, olcsópénzért persze. Megmagyarázom: ezek a szép, lágy, kellemes szimfóniák először érzékenységet és csupa boldog meg szomorú mély érzéseket váltanak ki belőlünk. Nagy mennyiségben azonban mint tudjuk, a gyógyszer is méreg. És igen, ekkor jön a HÁNYÁÁÁÁÁS. És elkezdünk kiabálni a vécékagylóval vagy az aktuális hangfallal ami az arcunkba fröcsköli ezt a töménytelen mennyiségű nyálat amit már nem bírnak elviselni hallóidegeink és jó ízlésű neuronjaink. Na... ezen a szinten vagyok most. Szóval...
MAAAAAAANSOOOOOOOOOOOOOOOOOOOON!!!!!!!!!
[X)]
