8.
Abszurd színeket váltottak a tárgyak és úgy tűnt ,mintha alulról lennének ledekkel megvilágítva. Színváltós izzók játszottak a szívárvány minden árnyalatában és gyönyörű hatást értek el ezzel a kavalkáddal. Lenyűgöztek a fények ,még ha tudtam is, hogy ez valójában hazugság. Valójában egy olyan tengeren hajózok, ami egyszer csak véget ér és lezúdul a világ széléről, magával rántva engem is a semmibe.
Mesébe illő lett volna, sőt akár klisésnek is mondhatnám a helyzetet. A hátamra veszem a táskám és kilépek a házból. Ez volt a terv. A béta verzióm viszont életbe lépett akkor, amikor ő előbb reagált és kirohant az apartmannból. Szóval álltam ott egy darabig bambán és egészen addig a pillanatig ezt a passzív tevékenységet folytattam ,amíg nem lett nehéz a táskám. Mert mikor rájöttem, hogy nehéz szépen visszatettem az egyik ágyra és felmásztam a fekvőhelyemre. Elfeküdtem és kihasználva a helyzet adta lehetőséget néhány elfekvőben leledző gondolatot kezdtem el varrogatni magamban. Lehet, hogy fáradt voltam hozzá. Lehet, hogy fáradt voltam ehhez az egészhez és a jelen pillanatban az is lehet, hogy hazavágtam az elkövetkező egy két hét összes lehetőségét az iménti benyögésemmel. De nem bánunk meg dolgokat, ez nem az a játék.
Magamban végigpörgettem a lehetőségeket. Nem tudtam kizárni ,ezért kezdtem el ezzel foglalkozni és ezért nem tudtam lekötni magam valami egészen mással sem. Így ami elfekvő volt, maradt fekve és ami nyugtalanná tett, azt feltettem főni. Egy lehetőséget láttam magam előtt. A tőlem telhető gyorsasággal lemásztam az ágyról és kulcsra zártam másodszor is az ajtót. Azt hiszem rendszert fogok csinálni belőle, gondoltam és visszamásztam a helyemre. Azon gondolkoztam, hogy mit válaszoltam volna a helyében, a hol voltál' kérdésre. Néha jobbnak látom előre megtenni azt, amit meg kell tenni. Azt mondják, hogy a néha gyakori ismétléséből lesz a rendszer.
Lent a strandon is szakadt az eső. Hőhullám alulról, hidegzuhany felülről és mindenhonnan. Csönd volt és zuhogás a tetőről ,hol itt, hol ott bukkant fel bennem. Képtelen voltam elaludni. Nem is az, hogy vártam a végzetem. Nem már, azt hiszem hogy eldöntöttem és véglegesítem, hogy a legnagyobb probléma nem az, hogy valaki hogy válaszol egy kérdésre. Hanem, hogy válaszol e egyáltalán. Mert ez az ,ami nem mindegy. Aztán a telefonom kijelzőjét elnézve rájöttem arra is, hogy már legalább 7 órája nem aludtam egy percet sem. Bár, ha jobban belegondolok...
Így teltek az órák és másztak a mutatók. Nem történt semmi és kezdtem egyre idegesebb lenni. Ennek az idegességnek lett az az eredménye, hogy kikattantam és egy hirtelen felindulásból elkövetett távozás során magammal vittem a viharba egy esőkabátot és egy törülközőt. Szükségem volt rá, hogy kiszellőztethessek picit. Egy óra séta és strand, szakadó esőben. Ahhoz túl pihent voltam, hogy visszaemlékezzek rá, hogy becsuktam e egyáltalán. Mikor rájöttem, hogy semmi nincs nálam, akkor volt egy pillanat ,amikor úgy felpofoztam volna magam. Minek hitegetem magam? Tényleg meg vagy huzatva, ez már egészen biztos. Az emberek szeretik a hülyéket?
Jó két óra gyaloglás után még világosban másztam át a strand kerítésén. Rögtön ez után rájöttem, hogy egyrészt 6 után ingyenes a strand másrészt és ebből kifolyólag a kapu is nyitva van. Elhatároztam, hogy megkeresem a fa alatt azt a padot és a törülközőmre fekve az arcomig terítem magamra az esőkabátom.
-Hátteitt?
