És újabb nap, de nincs új a nap alatt, minden elfogy, minden eltűnik egyszer, de miért kellett ilyen gyorsan? Buliról bulira, szájról szájra terjed minden, berendezés tört, de nem csak az, minden hétvége után valaki sértődik, nagyon unom már, hogy jópofizás és sajnálkozás és otthagyás. Aztán később csodálkozás és megkapom, hogy nem vagyok jobb én se, és rosszul esik a feltételezés, azt hittem, jobban ismersz ennél. Mosolytalan beszélgetés, komolyság és melankólia, ilyen is kell, ilyet is lehet, és ezt szeretem, nem kell a megjátszás, csak mi és mennyivel jobb így. Itt vagyok, messze, de mindig készen, beszélj hozzám és én majd hallgatok, téged és rád, mint eddig mindig, csak mosolyogj, akkor én is jókedvű leszek. Ne tűnj el, a barátod vagyok, ha ez kell, megkapod a holdat és a táncosokat is, tied lehet a toronyba zárt királylány, nekem nem kell egyik se, vedd el, neked adom mindet. Csak mosolyogj és szeresd a világot.