Ha fázik a lelkem testemmel hóba fekszik. Nem kérdez meg róla hogy miért didergünk, csak a fagy hátán futva borsószemnyi érzetekként menekülünk ketten dél felé. Pánikban, eszetlen habozás nélküliségben csak hajszoljuk a megfoghatatlant. Anyagtalan ,határtalan futásunkban persze egyre inkább megfeledkezünk róla és azokról akiket hátrahagytunk. Mi így üldözzük a nyarat ,így várjuk a tavaszt.
Üldözőben
2009.10.13. 22:11 - freeeyes
Címkék: boldogság emberi
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr701446233
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.