Ködös vízbe cseppet ejtek, felhő vagyok a szél kényszerít. Aztán elnézek a tányér vége felé. Ott lemegy a nap a másik síkon egy arc közben felém kél. Nem fújja el fényét a szél nem bontja csillagok apró szikráira, nem tehetek róla hogy ilyen most az ellenállás vak démona. Mert nem szól egy szót sem, sőt a vállamra ülve hallgat némán arra várva, hadd ismételhesse utánam, csak így tovább a baj itt már nem árthat.
Fogyóban
2009.10.30. 05:26 - freeeyes
Címkék: psycho emberi kísérletezős
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr611485742
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.