Néha szúr, néha kicsit fáj, néha nem törődök vele, néha nem is érzem már. Néha ,olyan mintha lenne és néha azt hiszem úgy dobban, mintha egy izom szakadna benne.
Egy érháló köpenyben bandukol mozdulatlan. Nem néznek rá, egyszer sem látják a többiek, hogy egy szerv maga alatt van. Hogy a testnek minden része elfér egy csücsökben, nem tudják ők akik semmit nem értenek, legfeljebb felfognak, sajognak talán de egyikük sem tudja, hova rakhatná magát. Nem foglalkoznak vele, bár egy van, hogy néha gondol egyet és nem érti a lényeget, kárát látja ennek a sok szúrásnak, bajnak. Ő fölülbírál néha, de nélküle az egész nem adhat semmit, hiszen ami él és a természet szülte ,kell hogy érezze eljött a perc most értem lüktethetsz.