Az az irdatlan nyugalom szállta meg. Ha úgy tetszik magával rántotta és beszívta a kanapé két párnája közé a testét. Hirtelen nem volt már fontos az a sok ezernyi részlet, mint például az, hogy az atomok nem sűrűsödnek parancsszóra és tűnnek el látszólag a kanapé alatt lévő légüres térben. Az ilyen dolgok nem történnek meg, de a menekülésnek sok módja van.
Ez az egész tekinthető egy utazásnak. A nyugalom a biztonsági öv, mely nem engedi hogy mialatt eltűnt a lábad alól a talaj és a tested alól a lábad ,ezt észrevéve a röhögés helyett úrrá legyen rajtad a páni-félelem. Jegyet vettél egy utazásra, nem azért fizetsz hogy belehalj egy álomba, vagy mégsem?
Tapasztaltak azt mondják, hogy vannak dolgok, amibe nem ildomos szomorúan nekivágni. A bölcsek azt mondják, hogy az élettel is ez a helyzet. Lehet valaki rossz kedvű, de általánosan így élni, hogy minden nap a negatívumokra van kiélezve?! Ez felérne azzal, ha a cigi helyett a rákot szívnád el és a dobozban hagynád azokat az anyagokat, amikről biztosan tudod, hogy nem okoznak semmi negatív hatást a testedre.
Gyorsan mondom, mielőtt még elfelejteném. Alanyunk mialatt taglaljuk a részleteket zuhan. Elhagyta a nappaliját és átzuhant ismert világunk anyagi szövetén egy másik sík felé, amit nem tudna nyitott szemmel befogadni, ezért alszik. Nem lesz vele semmi baj, de nem merem jegelni, mert még nem én sem tudom, hogy mi lesz vele. Ha most megállítanánk az időt, még a végén ott ragad és beláthatatlan következményei lennének. Jobb neki, ha az általunk ismert (vagy nem) sorsra bízzuk őt.
Ez utazás alatt a nyugalom, leszívja rólad az összes felületi feszültséged. Valószínű, hogy arra sem fogsz emlékezni nagyon sokáig, hogy miért indultál el. Mi elől is futottál el? Pár napig kellően ki lesz ütve az agyad hozzá, hogy tudd azt ,nem szabad előhozni az emléket másrészről pedig azzal is tisztába légy ,hogy nem is tudnád. Így működik ez. Ilyen ez a popszakma. De visszatérve, a feszültség energia, az energia pedig kódolt információ. A kódolt információ pedig, nem szűnik meg, legfeljebb az éterben kullog a testet keresve a síkok között azalatt a pár nap alatt bandukolva tök egyedül, míg vissza nem talál és újra nem generálja azt az idegbajt, ami miatt az egész elkezdődött.
Most ,hogy így nézem...Hát nem boldog?! Vigyorog, mosolyog és csukva van a szeme a világ bajaira. A test lényegtelen, jelenleg tudatosabb viselkedési mutatói vannak a párnának, mint a ráhajtott koponyában leledző grape-fruit és tej származékokból összeturmixolt kotyvaléknak, mely most olyan mint egy üllőre rakott szemgolyó ami hiába regenerálódik újra(ha újra regenerálódik) ,ha újra és újra kiszúrják. De én boldognak látom őt, még akkor is hegy zuhanó virágcserép magasabb intellektuállal rendelkezik mint ő. Áldott ostobaság!
Mi miatt kezdődött el? Valószínű, hogy a probléma gyökere több probléma láncolatában kereshető. Hiszen ha valaki megszúrja az ujját, nem szokta levágni megoldásként a kezét! Vagy mégis? Lőjünk ágyúval a galambra! Előzzük meg a fertőzést azzal, ha amputáljuk a kart! Micsoda megoldás! De nem, itt most láncolatról van szó. Megszúrta az ujját. Elkaparta a bibit, aztán evés előtt annyiszor nem mosta meg a kezét, hogy elkapott valami finom gombát ,ami lepraként felfertőződött az alkarjáig és ennek következtében leült a nappaliban a kedvenc kanapéjára és hagyta, hogy a nyugalom úgy megszállja ,hogy besűrűsödjön tőle a hipertérbe vagy tudomisén hova!
Valaki nagyon sokszor követ el apróbb hibákat. Emberi hiba. Vannak emberek, akik hozzák mindenfelől a keresztjüket és lehet ,hogy még Krisztus hátán se volt akkora ,de az ő vállán aprónak tűnik mások szemében. Pedig ugyanazon gerendáról beszélünk, ami kezdetben még fogpálcika volt a szemünkben! Ott a kereszt, nem tetszik a szerepvállalás és mi erre a megoldás?! A szerep változik ,az arc kisüt a maszk mögűl ,de a feszültséget a feszület növekvő súlya miatt le kell vezetni. Hogy vezetjük le? Már bocsánat, de baszogatunk másokat. Keresünk valakit, akire rávetítük a saját nyomorunkat. A szó használata nem véletlen! Hiszen, minden szentnek maga felé és minden ember magából indul ki. Így tehát, ezen elméleten fogva, ha valaki sokat bántja egy embertársát, azért mert drogos nagy a valószínűsége annak, hogy a lelke mélyén nem ítéli el annyira, mint azt szavakba önti néha-néha napján. Ugyanúgy ,ha kijelentem másról a véleményem, akkor teszem ha teljesen biztos vagyok benne ,hogy amit kijelentek az úgy is van. Tehát, nem változtatom meg egyik napról a véleményem a másikra ,mert ki akarna segget csinálni a szájából? De, van még a bögyben kórószármazék! De van ám, az is eszembe jutott, hogy kinek mi a státusza. Most ne a telefonom a státusszimbólumom témára utalok, meg ha terepjáróval járok akkor maffiázok és nem csak a fészbukon hanem úgy általában mindenhol ,ahol játégképek vannak nem, nem erről van szó. Kapcsolatrendszeri sztátusz. Ki-kinek a legfontosabb. Te most a barátom vagy, te már nem. Te elástad magad egy életre és gyűlöllek és soha ,de soha...Aztán két nappal később megnézhetem magam, te vagy a legjobb barátom és ez csak úgy terem, isteni kegyből vagy nem is tudom. A karmám hozta, vagy akármi. Mindig mindent meglehet magyarázni és az a legjobb válasz a kérdésre, hogy nem kell neked magyarázkodnom. Tudom és kész. Ennyi és ezzel le van zárva.
De a probléma gyökerét vizsgálva, a saját problémák eltusolásából végzett anyázás, más emberre kivetítve valós esetleg valótlan hibákat felnagyítva nem csak hogy logikus döntés, de hibátlan és zseniális. Hiszen, azzal a médiummal senki sem törődik, aki kiabál. A tömeg azt elemzi ,akin a reflektor fény van. Ez mindig így volt és így is lesz. A jövő generációja, legfeljebb az eszközökben fog válogatni és rafináltságban fogja megelőzni a múltét, másban nem. Így aki ma kurva, az holnap is kurva lesz. Aki ,ma átbaszott holnap rámosolygunk és a legjobb barátunk lesz és aki nem nyílik arra, hogy a játékban maradjon és elzárkózik ettől a csiki-csuki rendszertől, az az igazi ellenség, akit állandó napirenden lehet tartani.
Hogy mi volt a problémája, mi volt az igazi gondja? Elcseszett valamit. Időnként megesik, hogy a kígyó elesik és az ember maga ellen követ el úgy hibát, hogy még maga is rájön, hogy ennek nem lesz jó vége. Így, lehet hogy egyszer rosszul választja meg az ellenfelét. Lehet, hogy egyszer közlik vele, hogy amit csinál, az nem jó és a "ha nem tetszik el lehet menni" kaliberű válaszra, nem az lesz a reakció, hogy "neharagudj, bocsánat és nem is így gondoltam" hanem az, hogy "oké, akkor elmegyek".
Két nappal később hazaér a lakás igazi tulaja és egy művészien szétrobannt holttestet talál a kanapéján és a dohányzó asztalon. Egyébként nem. Zuhanó alanyunk két nappal később felébred és iszonyúan fáj a feje. Tompa érzékekkel odamászik az éjjeliszekrényéhez és két kataflamot egy csésze kávéval ledöntve elkezd azon filózni, hogy "miért történik ez velem?" Lehet, hogy amíg nincs tudatánál megfogalmazódik benne az a kérdés is, hogy
"ha másokat bántok, hogy várom el másoktól, hogy engem ne bántsanak?"