Ha lehullanak, elkerülöm őket. Nem lépek soha rá, elhullt sok ezer világ, a fény csakis a fény a hibás. Ne hulljon rám ,ha nem akarom. Ne élj akkor, ha én...Ne légy, ha én...Ne tégy úgy mintha, ne légy én, ha én se lennék most önmagam.
Válaszokat ne, kérdéseket főleg. Ezek csak levelek, lehullanak és elkerüljük őket. Pár sorban érdemes megemlékeznem róluk, de hogy én még egyszer megtegyem az aztán hóth biztos, hogy nem. Abból még épen soha senki...Nem velem a baj és nem is veled, ez a sors, ez csak tapasztalat.
Csak fújja és hordja a cseppeket a hátán. Nyár van, de nem úgy tűnik mintha...most először, én a telet várnám. Gyönyörű fagyot, hideget hadd érezzem ha dobban, hadd egy másik test meleget mellettem. Ha elképzelem belesajdul, ha nem megfeledkezem róla.
Jobb a felejtés, az átmeneti állapot. Ami most van a legjobb állapot, vagyis jobb annál amit eddig mutatott.