csöndablak

Eszméletlenül remeg. Ha fázna sem reszketne jobban, mert ez összeránt és kifeszít mikor dobban. Emellett nem pörget fel, bámulsz keresed ,de nem látod ez az ami képtelenséggel határos. Azt hiszed, hogy jól teszed, hogy nem cáfol a jelen semmit a múlton. De félrever a vekker, a mellkasban gőzzel mossák ,az agyba felnyomják a szembetűnő változás pedig, hogy néhol a fáradtság versus értetlenség kombó versenyt fut és beleremeg az egész világ. Néha ,mint most elaludna hirtelen és hetekig feküdne. Általában ébren várja meg hogy elérje ,de most álmaiban várja. Korlátolt most minden, csak a talajtalan irrealitásban van élvezhető értelem. Mert ami a fejemben van csak az az övé, az a pár köbdeci  csak az ami mindig megmaradt.