II. rész
Az a fura szám ment. Az a trevisz gyerek vinnyogott ,de akkor nagyon odavágott. Magamban már előre elterveztem, hogy mit fogok mondani. Elé állok és elmondom, hogy ez nekem így nem jó. Meg úgy nekiszögezek minden érvet ,ahogy kell. Nekem senki ne mondja, hogy nem merem megmondani a frankót. Na, szóval mikor összefutottunk már éreztem hogy cink van, vágod semmi csók csak puszilgat mintha pozitív lennék vagy miafasz. Szal, beültünk egy helyre, ilyen eldugott sarok vágod egy félreeső sikátorban. Asszem Fridaynight pub vagy mi volt a neve, nem is érdekelt túlságosan, hiszen az ember ilyenkor totál parában van, hogy mi lesz ez után. Na de leültünk aztán kértem egy sört, neki meg egy pohár ilyen almás lónyálat. Na ,de lényeg hogy ott ülünk aztán rágyújtok. Totál remegett a kezem vágod, hát te is tiszta para lennél, ennyi együtt eltöltött idő, meg jóban rosszban egy csomó balhé után aztán most meg itt ,mindjár elpattan a cérna és kiakadás lesz. Na szal, nem erőltettem meg magam figyelem, hogy mit fog mondani hiszen egész eddig kuss volt, egyikőnk se szólt a másikhoz semmit. De szal, épp gyújtok és megfogja a kezem,hogy ne. Totál kikattanok, hogy nekem ne mondja már meg senki hogy mit csinálok és mit ne, de nem mondok semmit csak leteszem a cigit hamus szélére a gyújtót meg odadobom az asztalra. Erre fogja a cigit a szájához emeli és rágyújt. Csak lesek ,hogy mivan és látom hogy neki is remeg a keze. Pedig aszittem, komolyan azt hogy most adja a kemény csajt mint legutóbb, aztán kidob és vége aztán kereshetek más muftit. Rágyújtok én is és nézem ,hogy mit csinál. Azt mondja, hogy lefeküdt valaki mással. Hát mondom kurvajó és hogy ez elég cink, meg habogok valamit azt se tudom ,hogy idegbeteg legyek vagy adjam a nyugodt, oké most vége de azér haverkodás meg néha összejárás maradjon már szöveget, hát vágod totál zavarban vagyok. De legalább nem szarakodott kinyögni. Előfordult már hasonló váratlanabb helyzetekben is, de ez most valahogy a leg korrektebb megoldás. Mondok valami olyat, hogy nincs semmi gáz, meg hogy te vagy az eddigi legőszintébb csaj meg ilyeneket, aztán intek a pultosnak ,hogy a hamus alá toltam a lóvét, de megint megfogja a kezem. Ránézek, hogy most meg mivan. Azt mondja, hogy fasz voltam és ha többet foglalkozom vele, nem rontja el. Bólogatok ,hogy ja én végülis csak fele annyiszor keféltem félre mint te. Erre ő jön azzal a süket dumával, hogy ha érezte volna hogy szeretem akkor nem lett volna semmi cink meg izé.Erre már nem mondtam semmit, csak eljöttem azt jóvan.
Itt ül mellettem és totál ki van sírva a szeme. Most dobta ki a pasija, nincs még fél órája sem. Az az állat elvitte a Fridaynights-ba aztán elment fizetés nélkül. Végülis látszik a fickón, hogy nem volt gyerekszobája. Kinézetről megmondom ha valaki egy lelketlen pöcs. Na mindegy. Nagyon sír a csaj, nem bírok vele. Idebújik hozzám és már is zavarban vagyok. Nem tudom kezelni mások problémáit. Lehet, hogy én vagyok érzelemmentes. Valószínűleg ez a helyzet és én vagyok a lelketlen. Azt mondja, hogy sosem csalta meg egyetlen barátját sem. Ezen felhúznám a szemöldököm ,ha nem próbálnám adni ezt a szenzitív érzékeny oldalt ,amit az efféle helyzetekben várnak el az embertől. Nagyon szeretem a kislányt, de na emlékszem még a régi dolgokra, volt egy haverom aki sokat mesélt. Szinte a legintimebb, leg belsőbb dolgokat mesélte el én meg csak lestem, hogy ez létezik. Nem volt para, mert azért mondta el, mert én úgy sem ismerek abból a társaságból senkit és így ő végre őszinte lehet valakivel.
Egyszer beültünk a kocsmába, a törzshelyére, a helyre ahol a kislányt kidobta a pasija. Ott ültünk aztán a pulttól a legtávolabbi sarokból néztük a többieket. Mesélt nekem sok mindent a társaságról, meg kivel mi mikor történt. Kis belterjes ,mindenki mindenkivel sztorinak tűnt akkor. Ő mutatott rá arra a csajra. Emlékszem akkor fekete fölsőben volt valami sablonos szöveggel. Valami olyasmi, hogy jó volt a tegnap éjszaka, akárki is voltál, vagy nem is tudom. Szóval, ott ülünk és elkezd mesélni a csajról, meg hogy micsoda jó húzásai vannak. Manipulatív, meg ilyenek. Aztán akkor valaki felállt az egyik asztaltól és távozott és ez után jöttek oda hozzánk a többiek. A haver bemutatott, aztán azóta én is ide járok és tudok ,mindenkiről mindent amit csak kell.
De most nem tudom, hogy mit tegyek. Itt sír a csaj, hogy mostmár végleg vége és meséli, hogy mi minden történt a múltban. Totál le vagyok döbbenve. Azt meséli, hogy mennyi módon próbálta lekoptatni ezt a srácot, de közben nem bírt lemondani róla és erre ma jött rá. Kezdenek összefolyni a dolgok és ennél a pontnál általában mindig arra szoktam terelni a témát, hogy minden jó lesz és hogy ne beszéljen már hülyeségeket. De ő erre, csak mondta tovább, hogy lehet hogy tapló, meg érzéketlen, de ő imádja hogy ilyen. Itt már sejtettem valamit, hogy itt nem stimmel minden, meg is kérdeztem tőle, hogy biztos hogy mindent megtett, hogy megtartsa a srácot, mire még jobban zokogni kezd és már nem értem egy szavát sem. Nem értek semmit, most akkor a srác dobta ki vagy ő szakított? Mikor már úgy éreztem, hogy tényleg betelt a pohár kimentem a konyhába ,hogy hozok zsepit meg valami sütit. Ott fogtam kinyitottam az ablakot ,rágyújtottam és kikönyököltem. Zakkant ez a csaj, meg az a srác se normális az fix. Legalább hét szakítás rémlik, amit ezek elkövettek egymás ellen és körülbelül mindegyik után hasonlóan brutál mód tört elő ez az elviselhetetlen katarzis élmény...A csaj bőg és összevissza hazudozik ,aztán elkezdi dícsérni, hogy nincs jobb ember nála meg izé, a srác meg lemegy a nightsba leissza magát, eltör pár bordát, meg széket aztán következhet a békülőszex. Hozzám már jött mindkettő, egyikkel bebaszerda a másikkal pedig sírjunk a vállamon aztán majd jó lesz, de idő után betelik a pohár.
Ilyenkor mindig felteszem magamnak a kérdést, hogy mire is jó ez? Már lassan három éve nincs senkim és ezeket az embereket elnézve, nincs is rá szükségem.
Egymást kínozzák, hogy a súrlódásból újabb szikra legyen ,nagyobb láng. A magamfajta pedig, csak egyszer kilép a napfényre és már el is égett. Nem is kell hozzá nap, a reflektor fény elég hozzá, ha valaki megajándékoz a figyelmével és kivételesen, nem én hallgatok meg másokat. Vágysz valamire, megkapod és nem tudsz vele mit csinálni. Kötöttségek, társadalmi normák börtönében élünk aztán lebegtetik itt előttünk a szabadságunkat, hogy legyen miért küzdenünk ,aztán amint elérjük mennénk vissza ,hogy robotolhassunk tovább. Kódolva van ez a szemét bennünk, hiszen nagyon kevés ember képes a boldogságra önmegvalósítás nélkül. Ezek meg, pár perc szabadságért belerúgnak a másikba úgy, hogy érzik tudat alatt, hogy a zsák megtalálta a foltját. Eltolom a cigim a párkányon és visszamegyek a csajhoz a nappaliba. A tököm a világba érzéssel az arcomon mosolygok rá és szólok neki, hogy ideje lenne mennie. Egyetért ,megköszöni a szép estét aztán becsukom mögötte az ajtót. Körülbelül negyed órára rá kapni fogok egy hívást az exétől, hogy találkozzunk a FridayNightsban. Egy órán belül már sört fogok iszogatni és elszívok fél dobozzal ,hogy eltudjam viselni azt, amit a nyakamba szakítottam azzal ,hogy a saját életem helyett másokéval foglalkozom.
