X. rész
...és onnan veszed észre, hogy nem igaz, hogy túl jól hangzik. Fellángol a realitás érzék és azonmód cáfol. Az agy nem hiszi el, végeredményül pedig a reakció
-Ébren vagy? Hé, itt vagy valahol?
Semmi válaszreakció, nincs mozgó test a szoba légterében. Azaz, egy fej a magasba emelkedzik és újra felteszi a kérdést.-Ébren vagy? -Még mindig nincs válasz, de a résre nyitott ablakon beszáguld valami szürke csíkot maga után húzó villámgyors teremtmény és nekicsapódik a szekrénynek.
A fej újból a magasba emelkedik és próbálja maga elé idézni az előző hasonlat után volt visszahanyatlást, mely újból esélyt adhatott volna a kiemelkedésre, természetesen sikertelenül. Maga mellé pillant és következik a legszomorúbb néma megállapítás ,ami egy reggeli tizes skálán vetekedhet a régen látott nyolcassal is akár.
Következő pont az ébrenlétben az az abszolút absztrakt érzés, mely magától értetődik ebben a környezetben, ha valaki mint kitekintő bepillantó szemléli a négy fal lakó(i)t,s most a hirtelen felébredt arcára pillant, melyen kirajzolódik a pánik.
Pupilla kitágul, aztán szűkül, egyre szűkül és a szembogár lassan eltűnőben, a hunyorgás visszaesik a párnára és a test egy G.I.Joe-s mozdulattal hemperedik macskás mozdulatokkal a földre. Semmi huppanás, tökéletes mozdulatsor. A fókusz egyre javult, ahogy a koncentráció az arányok felmérése közben javít a kép felbontásán. Alsógatya éjjeliszekrény alvó lámpa, nadrág szekrény második polc,félpár zokni a francia ágy háttámlája, elveszett párja sehol. Póló, újabb pánik. -Nem baj marad-konstatálja a látványt a lányon közben elbúcsúzva a az amúgy, kissé punkosan szakadozott szélű viharvert veterán titulusú fekete fehér mintás h&m pólótól. Pulcsi,kabát begyűrve az ágy alá. A még mindig hibátlan mozdulatsor végén az ajtó előtt megáll és végignéz az ágyban alvón, s közben jól megígéri magának ,hogy erről kifaggatja azokat, akik emlékeikben idézik még a tegnap estét. Mindezek után már éppen a kilincs felé nyúlna, mikor egy hirtelen jött sugallattól vezérelve egy a cipősszekrény mellett elfekvőben leledző csizmaszárra dobja a még fel nem vett csomóban,összegyűrt állapotban lévő pulcsi-kabát kombinációt,amely az eddigi szinte hangtalan cselekménysorokhoz képest épp megfelelő hangszínt ütnek meg ahhoz, hogy az ágyban kipattanjon két elnyűrt arcba ágyazott gyönyörű szem.
-És merre dolgozol fiam?
-Öhm.Egy kereskedelmi cégnél dolgozom,kereskedelmi és pénzügyi tanácsadóként. -Hangzik a válasz s szemét egy pillanatra sem veszi le a kérdezőéről ezzel is biztosítva a tökéletes hazugság után felmerülő kétségek tökéletes hiányát. A tagbaszakadt kopasz apuka hallva a választ bólint és a széket erőteljesen hátratolva a pulthoz lép. Egy pillanatra fordul csak el, s ez elég is hozzá, hogy lánya a frissen bemutatott áldozat felé dobhasson egy bátorító, s egyben pajkos mosolyt.
-Jól hangzik fiam,jól hangzik. Bár én reménykedtem benne, hogy a lányom végre hazahoz valakit, aki nem veti meg a fizikai munkát ,de ami késik az nem múlik nem igaz? -szól az apuka újból hátra sem nézve.
-Természetesen uram, édesapám mindig arra nevelt, hogy kivegyem magam a házimunkából és én szigorának köszönhetően jól hozzá szoktam ahhoz, hogy az elvégzett munka öröménél nincs élvezetesebb.
-Milyen fizikai munkát végeztél életedben?
-Ács szakmát csináltam még évekkel ezelőtt.
-Ilyen fiatalon ennyi szakmád van?
-Igen, uram.
Két órával később az utcán, a saját pólóban sétál csak előre nézve. Olybá tűnik ,olyan a világ mint egy torz céda aki husánggal próbál a legnagyobb viharban is mosolyra gerjeszteni. Rögtön az előtt, hogy eldobta volna a kabátját ,apuka leejtett valamit a konyhába s ezzel felidézte az éjszaka azon részét, amikor a jól kipróbált képességek használatba vétele közben a terepszemle rész alatt, kis híján keresztül esett egy ebédlőasztalon ,mikor sötétben kellett átvágni az előszobából elindulva a konyhán át a hálószobákig. Tehát, képtelenség lett volna, hangtalanul, feltűnés nélkül elhagyni a lakást. S ha már így alakult, megvárta amíg apuka nyit be rögtön a pohár kávé után és megkérdezheti a következőt : -Elnézést uram, teljesen véletlenül nem tudná megmondani ,hogy merre van a wc?
De ebben a torz világban csak ütik az embert és mindenhol ,olyan kiérdemelt vagy közvetetten kiérdemelt pofonokat kap ,amik olyan vérveszteséget okoznak, amibe napokig sajdul az ember önbizalma. Megrántja a vállát-mindegy is, és minden mindegy csak...csak ne nézzetek rám.
