Dacol a hamis szentbeszéddel,egyre csak rohan a szembeszéllel,üres az ég, üres a látóhatár:a buszmegállóban áll.Üres zsebbel, üres fejek közt a hajnali buszra vár...Indulás! Beszállás!Szerepem a valóságtól eltart a földed alapján. Ki adott teret? Itt ki adott időn túlhaladást?Meteoritom az orionaranyadért beletemeti a felemást. Letakar a metabolika az izom és a tudattá sápadt dicsőség. Neked a meztelen tested egy ékszer,pusztán szép, hát nem nézhetek rád elégszer,elixír ez, minden kínomra gyógyírként hat,a sok sarlatán futhat - mert semmit sem tudnak!Hisz a legfinomabb orvosság, látni a gőzön át hibátlan alakod kontúrvonalát.Akárhonnan nézem, ez így minden volt, csak szép nem Mikor legszebb perceimet éltem, mindig jöttél értem végig ott álltál mögöttem, néha bele is törődtem de társaságod nyomasztó, az emberek körülöttem kérdezgették, hogy mi a baj, mert teljesen rámszálltál nem tagadhatod le, rajtam uralkodni próbáltál. Ez te vagy zavarodottan remények nélkül mint egy kiégett villanykörte csak mész a végtelenbe de ugyanabba a körbe érsz vissza ez őrület de hidd el néha jól jöhet mert az őrült hétköznapiak között a végén normális leszel.Mert a karod csak egy holt ág, vágd el és szaladj egy vonalban vannak most a szíved meg az agyad.
Idézet
2010.08.29. 00:30 - freeeyes
Címkék: idézet
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr282253659
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
