"Nem bonyolítanám túl, de távol áll tőlem a messzeség. Pontosítom inkább, messze került tőlem a távol és ami távol van, azóta annyira egyedül van nélkülem, hogy e távolság felmérhetetlenné vált közöttünk."
Nézte pár percig, aztán letette a pennát. Régi sarki bútoros bódé pultjáról csent ócska szalmaszál volt ez már akkor is, a számítógépek, klaviatúrák hajnalán. Majd vissza fogja vinni, ez is eszébe jut. Aztán ebből kifolyólag az asszociáció újabb sort írt, egy bekezdéssel alább.
"A pulcsiát visszaadnám, mennyire régi ez a szám...Eltűnődve áll a toll a kezemben. Leírni sem merem, hogy mi jutott eszembe. Nem, az a lehetőség nem fontos már."
Egy szál cigaretta éli végét az asztal lapja fölött a fekete hamutálca foghíjáról alá lógva a semminek tűnő szürke félhomályban. Ujjak dobolnak halkan és vékony hamucsík zuhan a tálca tenyerébe, az elfogyó szürkeségbe. Elég volt egy slukk, évek óta elég már csak pár nem kell több. De a hangulathoz kell a cigifüst felfelé irányuló, megtérni vágyó szennycsíkja. Aztán egyszercsak megszakad a csönd és az új diszharmóniát egy másik kéz érintése hozza el. Az arcokon mosoly, a szájon lopott csók, a szemekben öröm tükröződik és egy újabb csík csalja halódó társa füstjeleit a plafon profán mennyének domború tavába.
"Ezért ezért, hol a tea?Öntenék a csillagokra, mint a gőzfürdőbe gőz fejlődik, minden kontúr elrejtőzik...és csinálj teát, ne húzz bugyit, hangod hallom csábít, szédít. Nem én vagyok ez már, űrhajómat tolnám tovább, világvégi fényképhalmot gyomrába én behajítom darabonként...hadd égjen és hadd repüljünk e mélaságban, az utcában."
Kéz a kézben asztallapon fekszik, a cigi elég és az a valami ami izzik betölti a teret. Pont annyian kellünk, pont annyira az egyedüllétnek. E méla cimboránknak,hogy elhagytak minket mindannyian kik nem számítottak. Bús vagyok tőle, hogy ezt hoztad nekem. A harmóniát elütötted és rosszat hoztál gyönyörűbe csomagolva, a legszebb vagy de a kedvem...Induljunk el lassan, halkan hogy senki meg ne lássa. Mit hagyok itt az asztalon? Egy tollat, egy szál papírlapot amire nem írtunk semmit, hisz ami semmi az meg sem történt.
