Egy kutyát látok futni a rét hátán. Követem őt lelki szemeimmel egészen addig, amíg bele nem veszik a csillagokba. Lassan hajnalodik az éjszaka isteneinek mindjárt kezdődik a műszak. Gyönyörű arcokon fut most a szemem és mások lelkének tükreibe fullad.
Aztán úgy telik az idő, hogy magával ránt minket. A szemem a helyén egy másik test ékén pihen. Nem bírom levenni róla, hiába vesznek körül csak én vagyok és az álmom, hogy ez az egész nem véletlen egybeesések gonosz láncolata csupán.
Az, hogy itt vagyok és látom mások múltját, mások emlékeit ez nem az én világom. Magamnak magyarázok, meggyőzök, kételkedek, sodródok és újraértelmezek. Pillanatok alatt zajlik le minden és már csókolok valakit és a kezem a kezében, a keze az enyémben és ez a tűz izzó vasakat forgat a szívemben.
Egy kutyát látok futni a rét hátán. Követem őt lelki szemeimmel, míg tehetem ott vagyok vele és keresem a bundáján a Nap fényét, vagy a Holdét csak tudjam, hogy fénylik és utat mutató ő nekem az éjszakában. Remegni kezdenek hirtelen világom falai. Újabb érzet folyik közbe és egy újabb ecset vált új palettára, minek új színeivel lelkembe festenek az elmúlt, elszürkült emlékekbe új valóságokat.
Egy skót juhász fekszik a járdán, a kert mellett. Egy cseresznyefa lógatja fölé fáradt leveleit, míg egy babakocsit nem tolnak az udvarra. Szinte, minden belereszket, ahogy otthagyják a csecsemőt a kocsiban és a kutya szelíden szagolja körbe a fém-vázat, tudatván majd ő vigyáz rá, hogy minden rendben van. Szinte minden belereszket, mert a csecsemő kiált, hiányol valamit és a kutya kétségbe esve keresve a baj forrását körbe és oda vissza cikázik a kocsi körül. Nem érti, hogy mi a baj, pedig úgy segítene! Könny szökik a szemembe és érzem, ahogy kijön egy asszony a házból és engem karba vesznek megnyugszom.
Aztán újra látom a kutyát futni fel az ég felé. Az út amit bejárt, ismerősnek tetszik. Minden apró részlet, mintha már megtettem volna egyszer! Szomorú leszek, folyton csak ez jár a fejemben, ez az álom, hogy én így álmodok és ,hogy én így vágyok rá, erre az elveszett pillanatok soha országára...hogy megint betoppanjon és én legyek megint a királya.
