A test mozdulatlan ól, belőle a lélek a Holdat ugatja. Nyugodt, tiszta éjen a nyári eget, rajta a változást, a bizonytalant tartja távol hangjával. Bár tehetné.
A város fölött a csillagok körpályán mozognak. Apró pontjaik lyukat égetnek a közvilágítás álnok fátyolán, s belőle kiutat sejtetnek.
Nyári ég alatt mozdulatlan ól, s belőle a lélek futásnak ered. A Hold felé, az ég alá a világ vége felé.