-Visszatérsz?
-Egyszer biztos.
-Tervezed?
-Gondoltam már rá.
-Mi tart vissza?
-Az idő
-Pedig azt mondják...
-Azt.
-Akkor miért nem szánod rá?
-Mert félreérteném magam.
-Kőbevésett elvek mi?!
-Azok. Az ilyenek húzzák legjobban az ember hátát, de te tudod ezt.
-Hogyne tudnám!? Mióta nincsenek meg a tábláim szabadabb vagyok mint Isten!
-Hoppá.
-Hm?!Mi a gond?
-Túl sok volt ez a szó most hirtelen. Kissé babonás lettem az utóbbi időben.
-Tehát hiszékeny. Mitől félsz? Van valami, amit elveszíthetsz? Nem jó, nem jó ha így van! Minden pótolható, nincsenek pótolhatatlan dolgok.
-Nem értünk egyet.
-Felőlem kínozd csak magad. A szárnypróbálgatás nem arról szól, hogy megvárod míg annyira nagy lesz a segged, hogy ne tudj a magasba szállni. A repülést kell gyakorolni, nem a földön járást!
-Kellemetlen egy ember vagy te.
-Szinte nem is ember!
-Kezd ez sok lenni.
-Ne aggódj. Mindjárt repülök is és soha többet nem látsz.
-Minek jöttél akkor?
-Megcsodáltam a láncaidat, olyan kis zsengéknek látszanak, mint a tavasz rügyei a tinédzserek arcán. De vigyázz mert ha kihúny a tűz, olyan leszel mint Ő.
-Isten?
-Nem, Isten soha sem nő fel. Spinoza úr állítása szerint, nem hozható vele párhuzamba semmilyen emberi tulajdonság és ha ez mégis így lenne...
-Emlékszem, jó kis eszmecsere volt. De akkor még mindig ragaszkodsz a gyermek képéhez, aki kedve szerint játszik terráriumában az emberrel?
-Kapaszkodók nélkül súlytalanná válunk, nem igaz?
-Kapaszkodók nélkül csak mi maradunk, egyedül.
-Egyedül jövünk, egyedül megyünk ez tök mindegy nem erről beszélek. Arra gondolok, hogy ezek a láncok...
-Hagyd már az istenverte láncaimat! Szeretem őket és örülök, hogy vannak. Ha nem illeszkedek be...de nem is kell teljesen beilleszkedni! Meg kell tartani a gyermeket, hogy Isten fénye a szemünkben maradhasson...ha hiszünk benne, hogy létezik és meghagyjuk magunkban a kétkedést, tökéletes példája leszünk a modern embernek aki nyitott a változásra és képes olyan láncokat teremteni maga köré, melyek korlátot jelentenek, óvó közeget teremtenek és nem magánzárkát. Mondd, miért jöttél?
-Ha nincs félelem, nincs harag. Ha nincs harag, helyette hely marad. Ezen a helyen megfér minden, mit összegyűjteni érdemes. Leszállópálya ez az égi dolgoknak és benépesítheti a tudás ha hagyod. De előbb vagy utóbb neked is fel kell szállnod róla, hogy ami megérett benned, ami miatt itt vagy vagy itt voltál azt befejezted.
-És ha nem?
-Akkor elölről kell kezdened, míg meg nem tanulod.
-És a gyermek kezébe újabb hörcsögöt teremt a körforgás...
