Szálló levelek hullottak alá,s a fény játékával keretezi őket bontatlanul hagyva a csendet. Mint egy ajándék, amit elfúj még mielőtt nedvesen a talaj magába húzhatná. Az idő mozdulatlanul áll és a levelek gazdájának dőlve, félvállról veszi munkáját. Jókedvűen mosolyog, s míg a csillogó csomagolópapírba csavart csöndet felkapta a szél a nekidőlt kéreg kacér bizsergéssel kísérve zsugorodni kezd.
A csemete szájában kis bimbót bontott a tavasz, ahogy a termetéből fakadó csökkenés s a vele járó bizsergés alább maradt. <A jelzés értékű múlt időt jelző betűk most előre forgatják a friss földbeizzadt párát,(egyébként borzasztóan orrfacsaró) mit a még meg nem történt rothadás gázai felelőtlenül a felszín fölött hagytak.>
Ingatja a fejét és befogott orral az eltűnt fa kontúrjától háttal ellökve magát helyezkedik egyensúlyba. Ingatja a fejét, aztán megvonja a vállát és kilép a napfény törhetetlen illúziójából és az azt alkotó keretből.
Nyomtalan eltűnésének egyetlen hírmondója maradt, egy háborítatlan festmény melyen egy fa zöld rügyeket hajtva hadakozik az ősz színeivel.
