Egy picit szúr még. Mint egy kis szilánk a határán. Felfele nézek ilyenkor, jobbra felfelé. Aztán számokat kezdek el össze vissza keverni és egy pillanattal később kihúzom a kalapból a legjobbat. Aztán azt mondom, hogy az a kedvencem. Így működik a lelkem. Na ki is vagyok?
-Kedves Uram! Kérem, dobjon valamit egy szegény koldus bögréjébe.
-Hogy én?
-Igen, uram. Tudja, ennék valamit.
-Én úgy látom, hogy nem éhes. Kruppe úgy látja, hogy a takarékosság és a nagylelkűség nem fér meg egy ilyen világban egymással. Kruppe vesz neked inkább egy korsó sört és az csak két rézkarika, nem két arany! Mit szólsz ehhez a briliáns üzlethez?
-Tiboric vagyok uram!
-Kruppe nagy úr, nem igaz?!-Nyúl a kis alak erszénye felé és egy aranyat dob a pultra- Ellentmondásos személyisége teszi Kruppét, olyan nagy úrrá, nemde?
-De uram, igen.Köszönöm!
-Mától a szolgája vagy a bőkezű Kruppénak!Mit szólsz Tiborc?
-Tiboric uram, de milyen fizetségért gondolta?
-Minden nap egy újabb kihívás, a jó Kruppe végtelen bölcsességében sosem feledkezik meg azokról, akik -szónoklata közben nagyot merít kupájából, s amint lenyelte-mást kaptak az égtől mint ő. Ilyen észt a Kruppe csak egy isteni közbenjárás vagy inkább egy feledtébb hasznos véletlen következtében, de egyedül kapott e földkerekségen! Nem feledkezem meg rólad. Minden nap kapsz élelmet és cserébe viheted a bőkezű Kruppe holmiját és ha úgy kell jó messzire elfutsz vele, hogy aztán visszahozd.Mit szólsz Tiborc?
-Tiboric uram, de..hát legyen. Legyen úgy. Elszegődök Kruppe úrhoz.
-Akkor igyál szerződésünkre, Tiborc! Kruppe hálás alá szolgája az Istenek végtelen hatalmának, s így ha rákacsint valamelyik kendős Istennő, fényükből juthat a koldus Tiborcnak is!
A szerződést megülték és a jó hangulat lángjai felcsaptak, mint a lángok a döngölt parasztházak tetején. De mint hírvivő, a házát vesztett gólya a helyi bárd az utcán a nagy dínom-dánom okán, városőrségért kiáltott.Nincs mese, két ludas sosem fér meg egy csárdában!
Na ki vagyok? A szálka most a szemem szúrja. Könny szökik bele, piros sárga könnyes szomorúságé. Hát nem ismerem magam? Akármerre nézek, kidőlt fák lángjaitól ég a határa. Beképzelt érzés lenne? Nem tudok segíteni és úgy sajnálom. De nem én gyújtottam e lángot, a gond nem belőlem fakad. Megölne azt hiszem, ha tudnám hogy én tettem...
-Kruppe!-Kiált fel Tiborc mikor az ajtó az őt érő vasveretes bakancsoktól berobban a kocsma belterébe.-Kruppe, uram! Most mi legyen?! Értünk jöttek, úgy érzem!
-Nem ismered még a jó Kruppét! A szerencse Istennője felé tett fogadalom, olyan mint a babonásba vetett hit. Amíg a Kruppe táncol, te hűen szolgálod e babonást, s amint kiszabadult kis csomagját visszaadod neki. Erről szólt az egyességünk, légy átkozott ha megszeged!
-Dehogy szegem! Az Ikrek ostoroznának a csuklyás kapujáig uram!-Eközben a valamilyen módon, fürgén tüsténkedő katonák már épp megközelítették volna a kis hőst és hű szolgáját mikor az utóbb említett hősi csatakiáltás kíséretében, egy a közelben meghúzódó kutya fölött, a már többször említett Kruppe-cókmókkal a kezében, egy ablakon át,üvegcserepek miszlikjeinek millióival a ruháján hagyja el a kocsmát.
Na-mármost-Ha elhiszem, hogy most jól meg fognak verni, akkor aggódni fogok. De az aggodalom pszicho-szomatikus betegségek forrása, így nem tudok mit tenni: Mosolyogni fogok és csendben elhiszem, míg mindketten idebújunk-egymás mellé-elhiszem hogy nem fáj.
