Azt szeretik benne, hogy erőt ad. Beleélhetik magukat és megújulással kecsegtet. De én gyűlölöm. Maga a pozíció, amiben az embert feltüntetik, a lehetőség maga bizarr és émelyítő,idegesítő ahogy kicsavarodik magából a jellem és a lehetőség szerint színes, a másik fél szemszögéből vizsgálva szürke egyéniség hirtelen átvált "hupi-lilára" és önuralmát eldobva hirtelen elemészti az a felbecsülhetetlenül gigászi semmi ,ami a hallani nem akart,kizárt de mégis hallani vélt szavak következményeként törtek rá. Ez az a gyermeki tragédia ami frászként tör rá a tapasztalatlanságában, rózsaszín ködben fetrengő egyénre, aki kitette magát annak a luxusnak odadobott valamit, valakinek aki nem volt rá érdemes. Az ember magát hibáztatja teljesen jogosan, hiszen előre ki volt kötve ez a bárka nem kikötőbe termett, amíg van víz e világon és hullámai rojtosak ő hánykolódni akar. A modern világ, a modern nő megfelelője. Ezért szeretik, ezért szeretitek. Beleélitek magatokat abba a szánalmas szerepkörbe, ahol az esendőségnek a másik nem az okozója, míg saját magatoknak köszönhetitek az egészet. De a másik fél sem jobb...Legyen elérhetetlen, legyen pikáns, kitörő, polgárpukkasztó, idegesítő, kiszámíthatatlan és nevetséges mindemellett radikális és körmönfont. Robbanékony,offenzív...
A film jó, de az üzenete zavar. Tetszenek a képek, a bevágások, az ötletek. A régies stílusú bevágások, a mozibéli beleélések és az ide-oda ugráló cselekményszál, ami egy pillanatra sem hagyja nyugodni az embert. De a szerepek már egészen más tészta. Egy teljesen rideg női karaktert láthattunk néha megolvadni és egy olyan férfi szerepet, ami az eljövő geek nemzedék(ha még beszélhetünk róluk) egy szánalmas,együgyű,következetlen kis építő-kockája, mely magába olvasztotta mindazt, ami miatt régen a női nemet nevezték érzékenynek.
Az alaptapasztalat nem elég, hozzá kell gyűjtenünk a magunkét, hogy a saját igazunk a miénk lehessen és az az út, amit járunk méltán lehessen a tulajdonunk s nem másé. Lehet mások hibáiból tanulni, biztos van olyan akinek ez megy vagy ment, egészen biztos vagyok benne, hogy ez már előfordult a világtörténelem során, de abban is hogy nem ez nem gyakori. Koppanni kell. Ide keverném még a felgyorsuló társadalmi változásokat, ahogy a generációk fiataljai egyre rövidebb idő alatt válnak felnőtté avagy egyre hosszabb ideig tart, míg elkötelezik és rászánják magukat a "felcetlizésre" és ráírják "felnőttem". Hasonlít, de nem ugyanaz viszont szembetűnő hogy a harmadik x felé közeledve az ember ,még ha nem is kötelezte el magát, illő ha rendelkezik olyan alaptapasztalattal aminek következményeképp nem zúzza szét (saját magát/önbecsülését) az első jégszobortól aki a közelében kíván ideiglenesen kikötni. Az ember tizenévesen, tinédzserként tud a legjobban szenvedni nem ennyi idősen...
