Valahol, pont ott nyugszik. Ez az állapot viszonylagos kényelemről árulkodik, de most hogy eltűnőben van mozgalmassá válik a felhőtlenné sötétülő keresztmetszet. Csak egy horizontális fekvésen pontozott domborulat rajzolja újra magát felvéve éjszakai ruháját, míg a változatlan változó, a pont amihez képest a szem minden mást közelinek vél, a vertikális vonal végtelenjébe veszik.
Az óriás bogarakkal teletűzdelt ,megannyi fekete felületre fektetett fehér, de átlátszó lapokra ragadt fénylő pont keresztezi hirtelen láthatatlan vonalaival ezt a kódolatlan végtelenséget. A ráhangolódás nyomán könny szökik a szemembe és a suhanás a part vonalán fokozatosan felgyorsul valami eszeveszett tempóba, mint egy menekülés féle képpen. Önkéntelen reakció ez, ha betorzul és összegyűrődik nem úgy látható a kép, mint előtte. Ha megfakul sem olyan, nem úgy színes mint volt hiába csal elő mosolyt. De egy próbát megér a lassítás, egy jó korty az ijedtségre.
Idővel erejét veszíti a révedező, a napok óta elő-előbújó energia lassan de biztosan a mélybe száll. Felismerni véli azt, ami miatt olyan nehéz újra és újra leülni a penna mellé. Ha még csak az lenne! Ez a jelen már kiszolgálja a gondolatokat, kiszolgáltatja és a hihetetlen gyors levésés áldozatává teszi őket. Nincs az íróasztal mellett három-négy összegyűrt lap, nincsenek gondosan felépített bekezdések. (vesszőhibák nélkül) Nincs íróasztal sem...
A tömegmunka csak az érzés mibenlétét fedi fel néha, de a módszer ismétlődik. A korszakok váltakoztak, de ahogy teltek egyre biztosabban közeledett a vágyott felismerés, az hogy biztos pontokhoz képest változik a táj és az idő érintetlenül hagyja azt, amit a vonalzó mellé lecövekeltünk.
A most már a fűben fekvő felismerve a klisét vigyorogva hempergőzik meg az iménti, suhanása keltette átvitt értelmű porviharban és a lengő fekete fehér világ átlátszó fűszálait egy fél gondolattal kékre festi. Ekkor az egymás pályáját keresztező Holdak a világ mindkét oldalán elkezdik lassú útjukat felfelé, hogy a horizonton majd ha találkoznak az egész átkozott mindenséget beszippantsa a kapu, az ébredésé.
