...és akkor próbálná nem megerőltetni magát ez a reggel is. Fejnek, fejjel megy most a szerepvállalás és a pihentető befelé irányuló kifelé nézés is erőtlenül kepeszt az ágy szélén. Azt hallottam, hogy hallucinációt okoz és úgy emlékeztem, hogy ez a szó szimpla egy l és nem kettő. Azt hallucináltam, hogy színházban hallgattuk a tv-s közvetítést, orvlövészek vadásznak riporterekre. Milyen veszélyes is volt mindig közvetítőnek lenni, hiszen sokszor a vezető is sérül. Aztán felhúzták a deszkákról és a ponyva nyitányát megtapsoltuk. A riporter közben elsírta magát, a mesterlövész a tömeg fölött feküdt. Hallucináció vége.
Nem szeretem ezt a szót, nem szeretem a fáradt mélypontokat, nem szeretem náthát, a taknyot, a telet, a hideget, a komor szürkeséget és legfőképp a nyálas, útra, fára, falra, orra fagyó, izzadtságszagú havat.
Persze közben minden rendben van, a kémények melegénél madarak bújnak meg. A hó elolvad egyszer és rügyeznek tavasszal majd a serdülő tinik is. Lesz még nyár, egyszer nem lesz majd többé tél.
