...és ha nincs net, nincs wifi, nincs adat és nincs semmi, akkor marad a könyv az első igazi szerelem, az olvasásé. Nincs telefon, nem szól a hang csak madarak cseverésznek és én olvasok. Elzárva a világtól mint egy hős, akit leírtak. Kialakulófélben lévő világom apró termetű, csenevész, mitugrász kis lény a lapokba zárt végtelennek tetsző univerzumokhoz képest. Erre van szükségem.
Két dolgot írtam papírra. Az egyik dolog egy vers volt, a nyárról, az elmúlásról meg arról, hogy ha lemegy akkor feljön és ha feljött akkor olyan mint egy napalmba mártott oliva-bogyó amit lentről felfelé lógatnak, hogy megkerülje a modellt ahonnan hanyatt fekve nézem. A történést.
A másik dolog az szó-szerint kútba fúlt. Az is lapra volt, de ilyen béna rajz volt rajta és belefújta a kútba a szél. Az a kutya a Kesztyű, tiz és öt éves volt, de megadta magát az időnek, a nyár haszontalan melegének és ennek az új divatnak, hogy minden kutyában legyen mikrocsipp. (chipp) (csíp) Őt rajzoltam le és a kút kévén vagy káván hagytam őt. Tíz és öt évvel ezelőtt ugyanúgy ott hagytam őt a papáméknál. Még kisiskolás voltam.
Rengeteg filozófiát alkotott az ember. Mindegyik másmilyen volt valamilyen szempontból, különbözött a többitől. Nem tudom, hogy haladt e előre vele a világ, valószínűleg igen. Más oldalról megközelíteni valamit mindig hasznos lehet. Hasznos eszköz tehát a filozófia, ha nincs kiút, mert megvilágíthat egy újabb ösvényt. De lehet, hogy nem. Lehet, hogy elbátortalanít, lehet hogy megszünteti a keresést. Nagyon sok ember van a világon, nagyon sok filozófiával.
A más pedig mindig marhaság, ami most van az pedig a legszentebb hülyeség.
