Nehéz nem feledni, mikor először forrt a jég a színre. Fátyol kélt és ráfagyott kis színtest az éjszakán, most ott vagyok vagy ott voltam? -Meg nem mondanám, de az a kis test, az a fénylő folt már hajnalig úgy marad, megszűnt neki az idő, megszűnt nekem mint pillanat.
Az nekem most mint volt és az volt mit láttam, mennyire szép, milyen jó és tőle mennyit vártam!? Csillog még, csillogni fog az utca sarkán, csak egy gondolat volt mitől életre kelt éjjeli órán.
Tovatűnt, elfordult, beleveszett csak nevetett a szín-orkán s a cápafények elúsztak sebesen, el messze távoli ég vizekre hol nem háborgat már semmi soha már.
