csöndablak

2008. 01. 24.

Elfeküdtem az ágyamon, mellettem egy zacskónyi csipsz ,egy zacskó gabonapehellyel egy tálba összeöntve előttem pedig egy nyitott ,még üzemen kívüli hűtőszekrény. Épp elkerültük egymást, de azért itthagyta az ajtó előtt. Talán jobb is, mert így talán nem éreztem annyira kínosnak ezt a kéretlen adományt. Nevettem magamban, milyen írói fogás lenne megírni, hogy tv- helyett egy hűtőszekrénnyel szemben fekszem az ágyon.
Nagyon sok időm lett. Kikapcsoltam a telefont, és a kapucsengőt kihúztam a falból. Remélem vissza tudom majd dugni. Lassan elfogy a kaja. Olvasnivalóm nincsen, lehet le kellene feküdnöm, bár úgyse fogok tudni aludni. Apró dolgokon gondolkozni pedig, már előreláthatólag is nevetséges végeredményt rejt.
Régebben olvastam valahol, vagy hallottam a tv-ben, hogy ha valaki sokat gondolkozik azon,hogy megbetegszik, meg is fog. Az emberi hit hegyeket mozgathat meg állítólag és így képes az ember magát gyógyítani.
Elfogyott a kaja, lekéne mennem az éjjelnappaliba. Lusta vagyok. Nem megyek le.

Lementem.Vettem egy doboz cigit, két üveg sört, és salit valami vadsziget öntettel.Könyvet nem árultak. Meglepő lett volna. Hát még akkor ,hogy meglepődött volna ha megkérdezem tőle,hogy árul e könyveket. Nem annyira mulatságos mint amilyennek szántam. Ezen még magamban röhögni is gáz.

Mindjárt éjfél. Telihold van. Lepucoltam az ablakokat és beüzemeltem a hűtőszekrényt. Azt hiszem ideje leírni a lakást, ha már elhelyeztem a sok üres sarok közül az egyikben ezt a böhöm fehér ládát. Mert láda, és valami Cseh gyártmány lehet. Valahol hallottam,hogy a rendszerváltás előtt gyártott hűtőkben a hűtőfolyadék rákot okoz. Még jó ,hogy kikapcsoltam a telefonom. Elmosolyodtam aztán meggyőződtem róla mégegyszer, hogy ütésálló e a mobilom. Majd reggel kiderül.

Szóval a lakás. Harmadik emelet, ótvar lépcsőházi elrendezés,  még talán a 50-es 60-as években építhették át. Az épületegyüttesnek hátul van egy kis kertje is, körülbelül 6 láb magas kerítéssel. Ki akarna betörni egy zöldségesbe? Nevetséges gondolat, főleg,hogy a kert felöli kapubejáró ajtaja szilárdabb mint egy lebetonozott Orosz gyalogsági ásó. Szóval tömör vas és belülről dupla retesszel zárható.
A lépcsőház négy szintes. A harmadik emeleten ketten lakunk én és velem szemben a ház nénije. Egyszer bemutatkozott. Régen volt.
Na ,de a lakás. Belépsz az ajtón jobb oldalt két helyiség. Az egyik az illemhelyiség a másik a fürdő. Hogy a sötétben is megtalálják csak a wc-nek van villanykapcsolója, ez vízmegtakarítás céljából is tökéletes megoldás, hiszen sötétben ki akarna fürdeni? Sokat gondolkoztam rajta,hogy miért cseréltem ki az égőt a fürdőszobában, ha nincs hozzá kapcsoló és végül arra jutottam,hogy a kérdésre nincs válasz.
Beljebb lépve egy nagy szoba tárul eléd, a nappalim. Ott van a bevetetlen ágyam, amit talán ,ha egyszer vetettem be amikor szüleimet kellett fogadnom beköltözésem után.Az ágy mellett egy álló lámpa, mellette papírokkal dugig tömött éjjeliszekrény. Ott van az előző naplóm is a sok szemét között. Pár papírzsepi, néhány kupac ruha és egy tárvahagyott reszketeg beépített szekrény a maradék ruháimmal.
Jobbra a konyha, ahol most ott nézelődik a frissen beköltözött ezeréves hűtőszekrény a megintcsak ezeréves csap mellett. Mellette egy kuka, benne pedig a világom.
Balra pedig egy üres szoba. Gondoltam ,majd kiadom albérletbe egyszer. Ki tudja, néha sokat érhet egy beszélgetőpartner.

Éjfél. Lefekszem.

2008. 01. 25.
Péntek hajnal. Négy órát aludtam. Arra keltem, hogy mint később kiderült, pár utcával lejjebb felrobbantottak egy kukát. Nem nagy cucc, azon lepődtem meg igazából, hogy felébredtem rá. Ma biztosan elmegyek bulizni. El kell mennem, jó előérzetem van, és majd kicsattanok. Még eldöntöm,hogy visszafekszem, vagy kiveszem a hűtőmből a kávéfőzőt és főzök egy kávét magamnak.

Kávétfőztem. Aki sokat alszik keveset él. Lehet felvésem a falra. vennem kell egy számítógépet, meg könyveket, és elő kéne fizetni a netre is. Nem lenne utolsó, de miből. Azt hiszem marad a könyv.

8 óra múlt. Lehet ilyenkor pizzát rendelni?

Az éjjelnappaliban vettem pizzatésztát meg krémet rá. Fél deka párizsit, meg valami sajtot. Becsöngettem a házmesternéhez és felajánlottam neki,hogy a felét nekiadom ha elkészíti. Most ,hogy ezt írom örülök ,hogy elfelejtkezett róla,hogy a felét nekiadtam,mert meglehetősen éhes voltam. Mindegy, majd egyszer meghálálom neki valahogy ,ha gazdag leszek és befolyásos. Szóval kicsi rá az esély.

Elpoénkodtam magamban miközben megettem a maradékot is. A mai az ilyen vicces nap.Valami azt súgta fogok ezért még szívni, de azért visszavittem az edényt is. Miközben sétáltam felfelé a lépcsőn azon gondolkoztam,hogy vajon miért utál a házmester meg a felesége. Nameg az a félcédulás padlócirkáló. Rossz ember lennék?

Bekapcsoltam a telefonom, rögtön kaptam is egy rakat sms-t ,hogy mivan velem. Dél felé van, mindjárt indulok melózni.Sosem szoktak hívni,s most hogy kikapcsoltam, kapásból halálra keresnek. Már nem fogok hazajönni, hacsak nem jön közbe valami.

Ebédszünet. Várom az estét. Elképesztő, hogy mennyit jelent számomra egy kihagyott party. Mi mindenről maradtam le pár óra alvásért. Márcsak pár óra.

Most a kocsiban ülök. Már hárman hátul. Haverom aki a múltkor rendbeszedte a fejem, megint ő volt a sofőr. Nem értettem,hogy hogy képes alkohol nélkül mindennap részeg embereket szállítani nem is beszélve az én esetemről amihez hasonló egy ilyen társaságban minden partyban akad. Ezt a bejegyzést mobilba írtam, mert ugye a tömeg azért mégiscsak tömeg.

A szokásos helyen ülök. A kocsiban, majdnem elküldtem a bejegyzésem. Szépet nézett volna anya, ha meglátja miket írogat a fia. Bár lehet, hogy meg se lepődne. Ki tudja, mit gondolhat egy anya.
Egy pillanatra megláttam a lányt aki beírta a telefonszámát a mobilomba. Lehet tévedek, majd meglátjuk.