csöndablak

2008. 02. 05. Kedd

Itt ülök a kád szélén megint. Elment. Misinek megírtam az sms-t,hogy nélkülem menjenek bulizni, szóval az se volt. Négy óra ,cigi, sör és nem értek semmit. Minden nap egy korty ,s ha szembe jön egy blitty, van mire fogni. Ezt írta sms-ben, nem sokkal azután ,hogy becsuktam mögötte a lépcsőház ajtaját. Lekísértem, nemtudom miért. Olyan érzésem volt, mintha...Szóval, nem akartam ,hogy elmenjen. Miatta mondtam le a partyt, gondoltam,ha már egyszer beugrik egész éjszakára marad. Pezsgőt is hoztam volna az éjjelnappaliból, azt hiszem örültem neki.
Csöngetett. Beengedtem. Elmondta,hogy végre megszakított a sráccal minden kapcsolatot. Nem tudott dűlőre jutni vele, sajnálta ,mert jó volt hozzá. De aztán jöttem én, szőke herceg barna hajjal, kékes de azért zöld szemmel és nem tudott mit tenni. Kicsit furcsán vettem ki az egészet,de elfogadtam. Megbeszéltük és örültem,hogy mellettem döntött. Ez volt éjfélkor, ha minden igaz. Nem kérdezhetek a múltjáról és ő nem köteles válaszolni semmire ami utalhat rá. Régen hallottam egy elméletet a dolgok ciklikusosságáról és arról,hogy ezt pont a nők támasztják alá leginkább. AKkor nevettem rajta, feminista szövegnek tűnt. Most viszont, elgondolkoztam rajta. Ha megtette a dílerrel, velem miért ne tehetné meg, ha szembe jön egy jóképűbb fazon az utcán? Nem lenne meglepő, sokan laknak a fővárosban.
Egész éjszaka bezsélgettünk. Jókedvem van, volt. Az bántott,hogy korán el kellett mennie bár megértettem az indokát. Ő tanuló, és ha észreveszik a szökését, valószínűleg nem örülnének neki. Azt mondta,hogy hazarohan. Első órára bemegy aztán, beteget jelent és visszajön.  De, hogy az a blitty honnan jött. Szeretem a stílusát, jó, hogy tudunk beszélgetni. Nemtudom
Misi remélem nem haragudott meg rám nagyon. Lehet reggelizni kellene valamit. Vagy aludni...Hogy fogom ezt bírni. Egy próbát megér az az alvás...

Most van pár percem. Ülök a buszon, és gondolkozom. Nem jött vissza. Remélem nem csípték el a szülei. Ha csak fele olyan következetesek mint az enyémek voltak annak idején, biztos hogy jó darabig nem találkozunk. Hiányzik. Nem hiszem el ,hogy leírtam.

Kaptam tőle sms-t. Most hazafelé vagyok. Hűtős haverom ígérte magát 11-re szóval a parti úgynézki ma is kimarad. Olyan tompának érzem magam. Egyszerűen, nincs az a szer, ami képes lenne feldobni a vérnyomásom. Sütött a nap. Láttam az ablakból és jókedvem is lett tőle. Pár percig tartó jókedv a kerékben. Egy tégla vagyok a falban...Ez jutott eszembe még, bár szerintem ihletődött valahonnan. Biztos,hogy valami furcsa más színű tégla lehetek. Mosolyogtam rajta.
Nemsokára otthon, na, leszállok.

Csörög. Megcsináltam éljen! Nem sokkal múlt 11.

2008. 02. 06. Szerda

 Működik a kapucsengő és Pétert szinte vidám arccal engedtem be. Meg is illetődött, nem értette mi bajom. Hogy lehet nekem ennyire vidám fejem. Elhozta az mp3am. Feltöltötte zenével és örült is ,hogy ő tehette ezt meg. Tényleg, nagyon nagy hatást tett rá,hogy pont őt kértem meg rá. Kékeszöld szemű ,szőkésbarna srácról van szó.A baráti társaság tagja, és az a mindig vidám arc, amit magam előtt tapasztaltam már párszor, most olyan furcsán borongós, talán sápatag volt. Szemein látszott, hogy probléma van, de egyrészt amiatt, hogy nem akartam a szavába vágni másrészt, amiatt,nehogy alkalmatlankodjak ,nem kérdeztem rá,hogy mi a problémája.
Gondoltam, ismerem már annyira, úgyis maga fogja elmondani.
Ahogy megjósoltam így is lett. Nagy csönd ált be, mikor elmesélte,hogy kedvenc együttese miután feloszlott, mekkora űrt hagyott maga után. Jazz meg az. Azt hiszem ez volt a neve, de a nagy csöndet végül ő törte meg és kibukott belőle amire, talán elvárta,hogy én kérdezzek rá. Szakítottak az "asszonnyal". MInt valami áradat tört elő belőle, és csak nem akarta abbahagyni ömlengését. Nem tudtam megérteni, én nem ilyen vagyok. Azt hiszem, hogy soha nem kerültem még ilyen helyzetbe. Az egész lényegtelen, és fölösleges szócséplésnek tűnt ,miből az egyetlen értelmes és érthető rész az volt, hogy még mindig szereti, és nem akarja elveszíteni. Kérdeztem mosolyogva,hogy ezt neki mondta e. Erre azt felelte,hogy persze,hogy mondta, de az volt rá a válasz,hogy már késő. Mindenért ő a hibás, és magát vallja a probléma forrásának. Számomra a következtetés annyi volt,hogy több kenyérpirítót nem fogok tőlük kapni...

Amit még levontam, miután kiengedtem azaz, hogy borzasztó dolog a szerelem és ,hogy de rossz nekem. Kegyetlennek éreztem magam, hiszen röhögtem szerencsétlenen, persze magamban. Szánalmasnak tartottam az egész viselkedését, és érthetetlennek. Hogy lehet valakire feltenni mindent...Főzök egy kávét, közben hallgatom az újdönsülten ropogós mp3am. Amit kiragadtam..."Megint egy tévedés ,hogy változunk és nincs még késő.." Ütős...és mennyire igaz.

Most kaptam sms-t. Hajnali 3 és még nem alszik. Hogy fog holnap felkelni? Na. Az lenne csak a vicc, ha még atyáskodni is próbálnék felette. Valahol kell, de ez nem mindenhova kiterjeszthető. Nagyon sokat gondolkozom és ha csak a felét is le tudnám írni, az többszöröse lenne mind annak a mennyiségnek amit beszélek egy hónap leforgása alatt, vagy amit két három nap alatt leírok. Sokat írok, keveset beszélek, sokat alszok, keveset élek. Ez lesz a mottóm.

Megittam a kávém. Fülessel a fejemen fogok aludni. Majd reggel...Délelőtt.