"Egy a boldogság, egy az érzés, egy a létezés és a féltés mind egy tőről fakadnak."
Sok féle létezik. Rengeteg ember hiszi azt,hogy ismeri és még többen hiszik azt,hogy sohasem találkoztak még vele. Depressziósok, beteg emberek akik képtelenek megoldani a problémáikat, egyedül.
Boldog vagyok. Azt hiszem végre kiteljesedett az életem és a sorsom megoldotta magát. Nem még nincs vége, és nem is akarok végetvetni neki. Nem bánom, hogy így alakult, mert így kellett lennie. A boldogságom, magát áldozta fel, pedig nem kellett volna. Most ő szenved, mert ő lépett.
Eddig ott volt az elméletem, hogy mindig annak könnyebb aki szakít, mert az aki biztos a dolgában, vagy legalább tudja, hogy mit miért tesz az tudatosan tud készülni a jövőjére. Nem árnyékolják be kérdőjelek. Így gondoltam, és míg legtöbb esetben így van, nálam az ég, kivételt tett.
Levette a vállamról a terhet,a döntést. Én nem tudtam volna megtenni. Én eldöntöttem,hogy nem akarom a változást. Eldöntöttem,hogy nekem ez a legjobb, és ennél jobb nem érhet. Így akartam, és amit akarok azt elérem, ha csak rajtam múlik. Nem rajtam múlt.
Kérlek ne légy szomorú. Miattam ne. Egy ember vagy az életemben,egy barát, egy szerelem. Akármikor visszalépnék, úgy érzem, akármikor képes lennék akármit feláldozni pár pillanatért. De ez már nem fog eljönni. Jóslatokba nem bocsájtkozom, csak azt kívánom,hogy találj nálam jobbat és ne felejtsd el, hogy ami új, az nem feltétlen jobb, csak az újdonság erejével hat és ezért tűnik különlegesnek.
Nem is hinné az ember,hogy mennyi értéktelen szürke egér mászkál az utcán abban a tudatban,hogy ér valamit. Elképesztő,hogy egy divat, egy irányzat követése során, képes egy társadalom szürkévé tenni azt ami alapvetően pont az ettől való elhatárolódást jelentette. Vallások ,hitek, szimbólumok kifordítása van mindenütt és az az egy ami változatlan lassan eltűnőben van.
Most érzem szabadnak magam, kinőttek a szárnyaim, és az egeket súrolják. Olyan érzés, amit nem éreztem már nagyon régen. Gúsba kötöttem és élveztem,hogy simogattak a köteleim. Megkötném újból, megtenném mégegyszer, és nincs semmi ,amit meg kellene bánnom. Pár mondat talán.
Meginogtam. Nem, nem soha...
Nem csöpögök tovább, legyen szép életed, egy epizód lettem.
A boldogság nem más, mint az az érzés, amit az ember akkor érez, amikor elhiszi, hogy a jó állandó, ennél csak jobb lehet, és márcsak a múlt az ami bánthat. A boldogság egy kémiai folyamat, ha elhiszed,hogy nem fáj, máris boldog vagy.
A boldogság mint boncolat
2008.02.13. 23:02 - freeeyes
Címkék: emberi filo elvont búcsúzás
A bejegyzés trackback címe:
https://csondablak.blog.hu/api/trackback/id/tr32338408
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.